Elhunyt a daltulajdonos
Fotó: MTI/Czimbal Gyula
Március 15-én meghalt Dinnyés József daltulajdonos. Egy szívében és kultúrájában büszke magyar vándorénekesnek ekkor illik.
Dinnyés József saját dalaival és a magyar költők általa megzenésített verseivel kultúrát közvetített, de teremtett is. A mai hatvanas, hetvenes generáció közös élménye volt, hogy helyettük kiénekelte az akkoriban általában kimondhatatlant.
„Határtalanul szeretném hazámat” – énekelte legendás egysorosát. Sokszor meghurcolták érte. Utassy József Zúg március című versének énekmondása szinte lázadás volt: „…Hüvelyét veszti, brong a kardlap: /úgy kelj föl, mint forradalmad!/ Szedd össze csontjaid, barátom,/ lopnak a bőség kosarából,/ a jognak asztalánál lopnak,/népek nevében!/ S te halott vagy?! /Holnap a szellem napvilágát/ roppantják ránk a hétszer gyávák/Talpra Petőfi! Sírodat rázom:/szólj még egyszer a Szabadságról!”
Bob Dinnyésnek hívták. És soha nem öregedett meg. A facebookon élő műsorokat csinált még pár hónapja is. Új és régi dalokat énekelt, aki meghallgatta, megismerte és megérezte a magyar irodalmi kultúra fontos szeletét, mindazt, ami abból nemcsak magyar volt, de európai is.
Rengeteg emlékem van róla, hajdani fiatal népművelőként éveken át hívtam sok településre és rendezvényre szerepelni. A legkisebb falut is megjegyezte, s szívesen visszatért. Egyszer egy félreértés miatt megorrolt rám, majd egy balatoni fellépése során a színpadról egy dalával nyújtott újra jelképesen kezet. Évtizedeken át minden verset tudtam, amit énekelt. A nagy többségét mai is.
Egész élete „romlás ellen való ének” volt.