Harminc év telt el azóta, hogy az EDDA gitárosa, Kun „Kunos” Péter egy igazából máig tisztázatlan motoros balesetben elhunyt. A seb azóta sem gyógyult be, minden év júliusában újra felszakad. Az Edda család egy nagyon fontos tagját vesztette el akkor, még a folytatás is kérdéses volt. Ám a srácok mentek tovább, soha nem feledve a mosolygós srácot, a kiváló gitárost, az ízig-vérig rockert, akit valamiért túl korán szólított magához az ég.
Kun Péter már gyermekként megismerkedett a zenével, édesapja hivatásos zenész volt. Péter számára így természetesnek tűnt, hogy már negyedikes korában zeneiskolásba íratták, ahol első hangszere a gordonka volt, amit később a gitár váltott fel. A fiatalok nyughatatlan természete Petit sem hagyta békén, így vágyott rá, hogy egyre több és több helyen mutassa meg magát. Zenekarokhoz csatlakozott, s imádta hangszerét. Édesapja mellett a hétvégi a hétvégi „vendéglátózásba” is belekóstolt, de a szerelem egyértelműen a rockzene volt. Péter pedig egyre nevesebb zenekarokba játszott, s hogy csak párat megemlítsünk: zenélt a Tritonban, a Sing-Singben és a Pokolgép is s tagjai között tudhatta egy rövid időre. A szakítást akkor mindenki értette, hiszen a fiatal, jóképű rockert az ország egyik legnépszerűbb és legtöbbet koncertező zenekara, az Edda Művek csábította. Ez a szerelem pedig perzselő és végzetes lett…
Mikor belecsapott az Eddasok kezébe, onnantól Kunos egy olyan bandához tartozott, amelynek csillaga fényesen ragyogott, Pataky Attila, az Edda vezetője szinte fiaként szerette. A mindig mosolygós Peti pedig mindenre rácsodálkozott, ugyanakkor úgy játszott gitárján, mintha hosszú-hosszú évtizedek rutinja vezetné ujjait a húrokon. Nem volt kérdés, hogy a kritikusnak mondható Edda tábor is szinte azonnal befogadta, imádták a lányok és a fiúk is azonosulni tudtak személyiségével. Bárkit kérdeztek, mindenki csak jót mondott a srácról, egyszerűen tényleg mindenki szerette…
Csodás korszakában csatlakozott az Eddahoz, a sikerek egyre jöttek, rengeteg lemezfelvétle, koncert, rajongói találkozó és a rock and rollal járó minden őrület. Pont azok, amiért annyian imádják a stílust. Petinek pedig roppant jól állt, élvezte a zenélést, imádta a bandát és az életet. Rajongott a hangszeréért, mestere volt, ragyogott a színpadon. „Civilben” szerelmes volt, motorozott és várta, hogy megszülessen első gyermeke, akivel barátnője már 4 hónapja volt áldott állapotban, akkor, 1993 júliusában.
Az Eddasok akkor talán az év legszebb időszaka előtt álltak, hiszen július 8–11. között már harmadszorra rendezték meg az Edda tábort, Agárdon. Ezeken a legnagyobb rajongók, az igazi keménymag vett részt, akik éltek- haltak a rockzenéért és persze a bandáért, a tagokért. Ez a tábor is dübörgött, remek volt a hangulat, minden a rock and rollról és az élet-igenlésről szólt. Jócskán éjszaka volt már akkor, július 10-én, s lassacskán hajnalodott is már azon a tragikuson napon, amikor Gömöry Zsolt kislányának születését ünnepelték, önfeledten, boldogan. Mert mi van ennél szebb a Földön?!
A fáradt Pataky 4 körül arra kért mindenkit: ideje pihenni, holnap koncert, nem okozhatnak csalódást. Peti még nem volt fáradt, motorozni akart egyet, hiszen nemrég vásárolta meg vágyott Yamaháját. Pataky hiába kérlelte, hogy maradjon, pihenjen inkább, kemény volt a buli, jobb lesz aludni. Kunos hajthatatlan volt, imádta a motorját. Felült rá és elhajtott…
Velencén, a 7-es főút 47-es kilométerkövénél halálos kimenetelű közlekedési balesetet szenvedett. A baleset körülményei most nem is fontosak, de tény, sok kérdést vet fel mind a mai napig. Sajnos a lényegen semmit sem változtat: az isteni tehetséggel megáldott gitáros 25 évesen, nagyon korán, első gyermeke születése előtt elhunyt. Mindenki tehetetlen volt már, teste ott feküdt a hajnali hűvös aszfalton…
Patakyék sokkot kaptak, őrjítő fájdalom marta a szívüket, s nem tudták ezt az űrt hogy lehet betölteni? Lehet-e így egyáltalán tovább folytatni az Eddát? Egyesek szerint egy év szünetet terveztek, míg mások azt mondják, a végleges leállás is megfordult a fejükben… Ám a zene most is választ adott, hiszen a fiúk, ezek a hétpróbás rockerek megérezték a közönség támogató erejét, s biztos, hogy Peti is üzent nekik valahogy: nem maradhatnak némák a hangszerek, mert egy zenész emlékét a dallamok ápolják a leginkább.
Kunost eltemették, de mindenki tudta, hogy csak a teste pihen, lelke a zenekarral maradt, mindörökre. Mosolya pedig az 1993 decemberében megszületett kislányában, játéka pedig a dalokban él tovább. Immár harminc éve…
Fotók: Youtube