Ez az állandóan csodálkozó szemű kislány cicus bárkit elvarázsol a tekintetével. Gyönyörű szemével minden nap rácsodálkozik arra, hogy biztonságban van, és a tányérok is újratöltődnek.
Az új év első napjai általában a lassú visszarázódásról szólnak: kevesebb rohanás, több kuckózás, és talán egy kis bűntudat a szilveszteri falatok miatt. Egyvalaki azonban biztosan örül annak, hogy végre több idő jut rá: a házi kedvencünk.
Minden évben van legalább egy nap, amikor egymásnak feszülnek a kutyatartók és a durrogtatók. A tűzijáték és a petárdázás (ami egyébként tilos, de mégis gyakori) rengeteg stresszt okoz a kutyáknak, és komoly veszélyeket is rejthet.
Az egy év körüli gyönyörű kandúrka tenyérnyi babakora óta a Győri Állatmenhelyen tengeti napjait.
Nagy Péter 36 éves, szakács és valódi egzotikus állat rajongó. Hogy ezt honnan tudom ilyen biztosan? Tápi otthonát 30 vörösfarkú boával, nyílméregbékákkal és kék-sárga arapapagájokkal osztja meg. A boák különböző színárnyalatokban tündökölnek és külön rezidenciájuk, terráriumrendszerük van a házban. Péter a munkaidejét is ahhoz alakította ki, hogy mikor kell őket etetni, ellátni és foglalkozni velük. Bizony van munka és feladat bőven.
A karácsony a szeretet és az odafigyelés ünnepe. Ezekben a napokban talán még inkább érezzük, mennyire fontos a gondoskodás és az, hogy időt szánjunk egymásra – jusson a szeretetből és törődésből négylábú társainknak is!
Bodza vagyok, 10 év körüli ivartalanított border collie keverék csajszi. Fél éve, egy nyári délután kerültem a menhelyre. Ez számomra a megnyugvást jelentette, hiszen régóta jártam az utcákat, mire valaki végre rám talált.
A karácsony eredeti üzenetét egyre inkább háttérbe szorítja a fogyasztói társadalom, a tendencia az állattartókat sem kerüli el. A boltok polcait elárasztják a felesleges, rövid életű játékok és kiegészítők. Szerencsére egyre többen keresnek olyan ajándékötleteket kedvenceiknek, amelyek amellett, hogy a fenntarthatóságot szolgálják, még hasznosak is.
Tíz évvel ezelőtt Zsibrita András egészen máshogy képzelte a jövőjét. Terápiás kutyamasszőrként végzett, de végül nem ebbe az irányba vitte az élet. A változás gondolata kilenc évvel ezelőtt, az El Camino zarándokútján született meg benne. Miközben mások hatalmas felismeréseket éltek át, András egy teljesen más úton talált rá önmagára: ott, a hosszú gyaloglás csendjében rajzolta meg az első kutyakocsi prototípusát.
Első hallásra úgy hangzik, mint egy abszurd internetes legenda, mégis egy nagyon is valós történetről van szó: egy polipról, akit egy dél-koreai halpiacról mentettek meg, és aki végül – türelem, kreativitás és rengeteg kísérletezés árán – megtanult zongorázni.