Az ékszer öltöztet, díszít, sokszor még a hangulatunkat is visszatükrözhetjük vele. A legjobb azonban az, ha egy ékszer igazán egyedi, különleges, és ha lehet, természetes anyagból készült. Kiss Katalin mindezt mesterien ötvözi, és Wattacsiga néven mutatja meg a világnak. Most éppen Győrben.

A porvai Kiss Katalin divat- és textiltervezőnek tanult, ám gyárakban dolgozott, hiszen kellett a megélhetés. Tíz évig ment is a taposómalom, mígnem be kellett látnia: a monotonitást nem bírja, a kreativitás viszont annál inkább hiányzik.

„A férjem biztatott, hogy próbáljam megvalósítani önmagam, hiszen látta, mennyire nem nekem való a gyár. A támogatásáról biztosított, így születhetett meg a Wattacsiga” – mesélte Katalin, aki mindig is szerette és gyűjtötte a különleges ékszereket. Akkor még vásárolta őket, ma már készíti.

„Jött a gondolat, hogy ha én is szeretem az egyedi darabokat, biztosan mások is. Sokan meg is kérdezték, honnan szereztem egy-egy ékszert, amit épp viseltem. Szóval úgy döntöttem, inkább készítek nekik. Azt viszont már akkor eldöntöttem, hogy környezetbarát módon szeretnék dolgozni, hogy ne legyen minden műanyag. Persze ragasztót használnom kell, akrilgyöngyöm is van, de még azokat is próbálom régi ékszerekről leszedni, újrahasznosítani, már az én elképzeléseim szerint.”

A kézügyességre nem kellett külön tanfolyamra járni: Katalin édesanyja a Veszprémi Bábszínház bábkészítője volt, tőle tanulta a legtöbb technikát. Az ékszerkészítés azóta is egyfajta nonstop kísérletezés, ezért is találni annyi féle-fajta formát, méretet, kivitelt a kínálatában. Mert az újrahasznosítás nemcsak trendi, hanem kedves, izgalmas és kreatív kihívás. A Wattacsiga számára pedig akár egy műanyagpalack is lehet alapanyag.

„Kukoricakeményítőből például gyurmát főzök, abból formázom meg sok ékszeremet. Ragasztónak csirizt használok, ahogy gyerekkorunkban is. Penészedés ellen ecetet keverek bele, sőt, illóolajokat is. A megszáradt, kemény ékszereket legtöbbször anyukámon tesztelem!” – nevetett Katalin, aki egyébként is örök mosolygós.

Az alapanyagok közt találunk kagylót, csigát: van, amelyik a Balatonból vagy a Dunából való, de olyan is akad, amit Ausztráliából kapott az aranykezű ékszerkészítő.

„Az elején – meg most is – rengeteget segítettek az ismerőseim! Hoztak alapanyagot, adtak régi, törött ékszereket, amikből bátran ötletelhettem, kísérletezhettem. A kedvencem a kagyló. A csiszolt kagylólapokat egyszerűen imádom! Törött darabokat használok, amiket addig csiszolgatok, míg meglátszik, mi is rejtőzik bennük. Aztán jöhet belőlük valami egészen csodás ékszer.”

Ahogy mesél, mi közben nézegetjük a gyönyörű darabokat: a csigaházakat, amelyeket vékony fűrésszel szeletel, díszít, formál. Csodálatunk csak nő, amikor kiderül: víz alatt kell fűrészelni ezeket a törékeny természeti kincseket, hogy ne repedjenek el.

„Nagyító alatt, csipesszel ragasztom bele a kis üvegkristályokat, egészen addig, amíg az egész nem kezd hasonlítani egy geódára. El lehet vele pepecselni, az biztos…”

Mi közben arra gondolunk, hogy Katalin biztosan nagyon türelmes ember. Ő viszont nevetve cáfol: csak ehhez van türelme.

„Mert leköt. Mert szeretem csinálni. Előfordul, hogy reggel úgy kelek fel: csinálnom kell egy tükörtojás fülbevalót sült szalonnával, és akkor megcsinálom. Most húsvétra rengeteg répát készítettem, meg sok gyümölcsöt is. Mindig van valami sláger, amiből többet készítek – de egyik sem egyforma.”

Katalin sokat beszélget a vásárlókkal, gyakran tőlük jönnek az ötletek. A só-liszt gyurma mellett természetes anyag a vizes technikával készült nemez is, sokan keresik ezeket is. A nyakláncok, brossok képi világa gyakran régi képeslapokból, újságokból születik, továbbvíve az újrahasznosítás gondolatát.

És ha már nemez: igazi Wattacsiga-féle találmány a „stresszevő szörnyecske”, ami nemezből készül, kristályfogakkal.

„Tulajdonképpen stresszlabda, csak természetes alapanyagokból. Lehet gyömöszölni, a szájába nyúlni, hogy elfogyassza az ember aggodalmait. És jót is tesz neki! A sok gyömöszöléstől egyre tömörebb és strapabíróbb lesz. Én is nagyon szeretem őket és sokan adnak rájuk kedves visszajelzéseket. Ez nekem nagy öröm!”

Katalin kortalan ékszereket készít: fiataloknak, időseknek, fiúknak és lányoknak egyaránt. Aki keres, biztosan szerelembe esik egy-egy darabbal, ahogy ő is beleszeretett ebbe az egész világba, ami már nemcsak hobbi, hanem életforma és hivatás is egyben.

Mert az, hogy az álmainknak élni, önmagunkat megvalósítani lehetséges, az nemcsak egy jól hangzó szlogen, hanem valódi életigazság. A Wattacsiga erről szól: örömmel alkotni, örömet szerezni, megmenteni a régit, újat készíteni – természetesen. Mi ez, ha nem varázslat?

És ebből a varázslatból mi, győriek is részesülhetünk: a húsvéti vásárban érdemes megkeresni a Wattacsigát! Nyugalom – a stresszevő szörnyecske tényleg csak a feszültségre veszélyes!