Az élet része az elmúlás, de a hozzá való viszonyunk lehet tudatos, békés és méltóságteljes is. Hogyan adhatunk megnyugvást, biztonságot magunknak és szeretteinknek? Olyan szakemberrel beszélgetett Mihályi Orsi a Vészkijárat második évadának záró epizódjában ezekről a kérdésekről, akinek az életének a része az, hogy a halállal foglalkozik.

Életünk a születéssel kezdődik. A születésre felkészül a társadalom, a család, az egyének is, nagy tisztelet is övezi ezt az eseményt. „Miért gondoljuk akkor azt, hogy életünk vége nem éri meg ezt a fajta gondoskodást? Nagyon nehéz a mai kor emberének a halállal szembesülni” – mondja Karliné Tekler Judit, otthoni szakápolásban diplomás szakápoló.

A halálhoz közeledve más tudatállapotba kerülnek az idősek. De hogyan lehet tudatosan felkészülni a halálunkra? Karliné Tekler Judit szerint a halálhoz közeledő ember környezete nem akar szembenézni. “Ó, mama, nincs még itt ennek az ideje. Beszéljünk másról!” – és ehhez hasonló kerülőmondatok hangzanak el. Pedig a családtagoknak észre kell vennie, és kommunikálnia is kell azzal, aki “elkészül” a saját halálával. „Ez azoknak is könnyebb lenne, akik elkísérik utolsó útjára a haldoklót” – mutat rá a szakember.

Az adásban szóba kerül az is, hogyan képesek az idősek akár hosszú hetekig is küzdeni a halállal, ha még várnak valamire – például egy messziről hazaérkező gyermekre, rokonra. Mint Karliné Tekler Judit elmondja: ez sokszor nem a beteget körülvevő szakembereken múlik, hanem a betegen, aki “eldönti”, hogyan szeretne elmenni.

A diplomás szakápoló az elmúlt évek eutanázia körül folytatott társadalmi párbeszédről is beszélt, az élő végrendelettel kapcsolatban pedig részletesen elmondta: ez leginkább arra szolgál, hogy még döntéshozatali képességünk tudatában hozzunk arra vonatkozóan utasításokat, hogyan kezelhetnek minket, milyen kezelésekbe egyeznénk bele akkor is, ha már nem vagyunk képesek ezt közölni. „Ez az előzetes jognyilatkozat bármikor visszavonható. Ezt az egészségügyi személyzet köteles betartani” – emeli ki a szakember.

Mennyire etikus másra helyezni ezeket a döntéseket? – tette fel a kérdést Karliné a helyettes döntéshozó ügyében, hiszen kijelölhetünk magunk helyett olyan személyt, aki eldöntheti helyettünk, mi történjen velünk, ha már nem tudunk döntést hozni.

A szakember arról is beszélt, hogy érdemes már korán gondolkozni arról, hogyan és ki gondoskodhat rólunk. „A mi nagyanyáink korábban haltak, korábban öregedtek. Ötven év alatt hét évvel nőtt az átlagéletkor. El kell kezdeni öngondoskodni még időben” – hívta fel a figyelmet a szakápoló.

Mit lehet, mit kell tenni akkor, ha időskorú szerettünk ötvenedjére is ugyanazt a sztorit akarja elmesélni? Mit kezd a társadalom most az idősekkel, milyen feladatokat adnak az idősek az őket körülvevő világnak? Ezekről a témákról is szó esik a Vészkijárat záró epizódjában.

A teljes adás itt megtekinthető: