Két rendkívüli eset történt 1987 januárjában Magyarországon. Az egyik, hogy tomboló széllel és hatalmas hóval érkező sarki hideg tette próbára életképességünket. Közepes sikerrel.

A másik nagy esemény pedig, hogy négy éves kislányával hazánkba érkezett Isaura, színésznevén Lucélia Santos. Népszerűségét, szeretetünket, szolidaritásérzetünket és szigorúan akkori lükeségünket mutatja, hogy a rabszolga-státuszában korábban szabadon élő. később gonoszság áldozatává vált lány felszabadítására pénz gyűjtöttek a magyar emberek. Lehet, hogy közvetlen szomszédjuk éhezett, fűteni sem tudott, a hajléktalant átlépték, de a filmbeli Isaurát mindenképpen meg kellett menteni.

Szerencsére 1987 januárjában már csak a hótól. Ebből is látszik, hogy a valós élet azért nem olyan kegyetlen, mint a filmek virtuális világa.

Az időjárási helyzetre való tekintettel megmozdult az akkori, szervezett  „köz”élet. A KISZ mozgósította önmagát és szövetkezett a Munkásőrséggel. (Minden kézben legyen lapát!) A magyarokkal együtt utcára mentek az „ideiglenesen” Magyarországon tartózkodó szovjet katonák. Nem tüntetni, hanem havat szórni.  Az újságok címoldalon hozták, hogy szovjet és magyar együtt tolja a havat a szocializmus útjáról.

A rádió is bemondta: havazik. És tényleg havazott. Meg is jegyeztem egy most megtalált újságcikkemben, bocsánat az önidézésért: „ A tömegkommunikációs híradások most szinkronban vannak az igazsággal.” Igaz, ezt nem mindenki gondolta így. A hetet már összehordták, a havat még nem, írta később egy szellemes kolléga.

A központi lapok két napot késtek, amit fölöttébb fájlaltak az emberek. A vonatok még egy órát, a repülők viszont csak felet.  Lehet, hogy azért, mert mindenhol megalakultak az operatív bizottságok. Szünetelt a temetés. Bezárt az iskola. Nem kapott igazoltalant az a munkás, aki nem jutott be a gyárba. Marketingideje jött el a gumicsizmának. Csalódást okozott a hadseregnek, hogy az általuk harckocsival kórházba vitt vajúdó asszony, nem fiúnak, hanem lánynak adott életet. Igaz, ez már a havazás után jelent meg szatírikus lapban karikatúraként. A végén minden jóra fordult. Isaura és kislánya élményekben gazdagon, rendben  hazatért  A hóakadályok miatt elhagyott kocsik közül mindegyik előkerült, amelyet el nem loptak

A hó elolvadt. Ez fontos tulajdonsága, amivel azt üzeni: Nyugi. Nem kell mindig megijedni, semmi sem tart örökké.