Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, ideiglenesen augusztus 31-ig korlátozták a kerékpáros forgalmat a Jedlik utcának az Apáca utca és Széchenyi tér közötti szakaszán, valamint a Dr. Kovács Pál utcában, reggel 9 és este 8 óra között. Utánajártunk, vajon mennyire tartják be az emberek az új szabályokat.

Röviden és tömören: sehogy. Körülbelül egy óra alatt 27 kerékpáros haladt el a szakaszon, abból öten voltak hajlandóak tolni a kerékpárt. Ebből egy biciklis, Szabó Lajos vállalta, hogy nevével és arcával is elmondja a véleményét:

„Jó döntés volt, mert ha sok az ember, veszélyes itt biciklizni.
Bármikor elém szaladhat egy kisgyerek, s máris megvan a baj.
Szerintem a biciklisek érdeke is, hogy ezen a 100 méteren tolva menjenek. Bevallom, ha sokan vannak előttem, én is bizonytalanabban hajtok, így vagy elkerülöm ezt a részt, vagy leszállok és tolom. A szabályokat pedig be kell tartani, ennyire egyszerű – mondta Lajos, s a Széchenyi tértől már kerekezett is tovább.

Valóban, már reggel is sokan közlekednek a 100 méteres szakaszon. Kilenckor nyitnak az üzletek, a teraszok fixen állnak, a butikok próbabája is csalogatja a vevőket. Nem tűnik túl szűknek az utca, de jelenleg nincs tömeg, nincs rendezvény, a kisgyermekesek többnyire otthon vannak még. Egy nagypapa jött szembe az unokájával, a kezét nem fogta, végül is sétálóutca. Ám emlékezzünk vissza, Lajos miről is beszélt?! Egy idős hölgy nyugodt tempóban ballagott, amikor meglátott egy csinos nyári ruhát, a hátranézés nélkül jobbra vette az irányt, a bolt felé. Rossz belegondolni, ha épp mögötte jön nagy tempóval egy bringás. Rövidnadrágos fiatalember sietett velünk szemben, a fülében zene harsogott, egyik kezében egy pohár kávé, a másikban telefon, lehajtott fejjel azt bámulta. A világ megszűnt körülötte.

Nem úgy Bella Ildikó körül, aki amolyan Jolly Jokere a témának: sokat gyalogol, sokan bringázik s ezen a szakaszon dolgozik. Pontosan látja, hogy van értelme a korlátozásnak, illetve ahogy fogalmazott: lenne, csak sokan még mindig nem tudnak róla.

„Itt sok bringás veszélyesen közlekedik, nem a megfelelő sebességgel. Gyorsak, hirtelen irányt váltanak, cikáznak össze-vissza. Pedig szinte mindig vannak emberek. A korlátozás jó, csak éppen a táblákat nem lehet észrevenni. Egyrészt túl magasan vannak, másrészt szem előtt sincsenek. Nem tudom kivitelezhető-e, de szerintem egy burkolati matrica hatásosabb lenne. Én is sokszor jövök bicajjal, simán kibírható ez a szakasz tolva. Szerintem ez még a futároknak sem jelenthet akkora időkiesést, hogy ne tudnák bekalkulálni. Viszont a gyalogosoktól is több figyelem kell, mert rendben, hogy sétálóutca, de nemzetközi kerékpárút is. Alkalmazkodni, együtt létezni kellene gördülékenyebben, s akkor most lehet nem lenne miről beszélgetnünk… – búcsúzott Ildikó, aki még rámutatott a környékbeli teraszokra: „Látják, simán elférni mellettük, csak akarni kell. Bringával ha most az a szabály, akkor tolva…”

Nézelődünk, s kellőképpen megdöbbenünk, amikor egy idős férfi robogóval hajt végig az utcán. Közvetlen utána egy hölgy tolta a kerékpárt. Megszólítottuk, szívesen beszélgetett, de csak név nélkül: „Elmondok én mindent! Tolni kell itt a kerékpárt, s nem a kibúvókat keresni. Ennyi séta senkinek nem eshet a nehezére. Ám látják, alig van, aki betartja! Le kéne szállni! – kiáltott máris egy elsuhanó bicajos után, aki legalább válaszolt, bár sokra nem mentünk vele: „Tudom!” – majd hajtott is tovább…

„Nem napközben van ám a fő gond, hanem estefele, amikor a teraszok egy része elkezd szépen ügyesen terjeszkedni.” – ezt már egy másik hölgy mondta, aki szintén kérte: maradjon inkognitóba. „Értem én, hogy kell a vendég, de ha egyszer megszabták meddig lehet kipakolni, akkor azt
önkényesen senki ne változtassa meg. S mindjárt jobban megférne egymás mellett mindenki! Egyébként a Baross úton is száguldoznak a biciklisek, ott sem jobb a helyzet!”

Búcsúzóul hozzáteszi még, sokkal több rendőr kellene, vagy önkormányzati rendészet, de akár még polgárőrök is. Csak lássanak egyenruhát az emberek, mert már annak visszatartó ereje van. Nem tudjuk, hogy a néni kérése hallgattatott-e meg, de hazafele a Baross úton két rendésszel futottunk össze, s több bringást is láttunk, amint a hátuk mögött inkább leszálltak a drótszamárról. Szóval lehet abban valamit, amit a névtelenséget kérő néni mondott…

Na de vissza a tapasztalatokra, amik egyelőre sajnos nagyon nem jók. A korlátozásról a vélemények viszont igen, csak a gyakorlatban még nem látni. Persze a nyeregből leszállni senki nem akart a kérésünkre, mit is mondhattak volna a kérdésre: miért szegik meg a szabályt, amit a tábla világosan közöl? Bár állítólag nehezen észrevehető és magasan van. Ebben is van valami. A burkolati matrica ötlete nekünk tetszett, lehet, hogy a szakembereknek is meg kellene vizsgálni a lehetőségét? Végül álljon itt, mi volt, amiben mindenki, kivétel nélkül egyetértett: a szabályokat be kell tartani! Tessék akkor elkezdeni, mindenkinek!

Fotók: Marcali Gábor