Két balerina, két édesanya, egy közös visszatérés. Berzéki Melinda és Gyurmánczi Diána újra balettcipőt húznak, és visszatérnek a színpadra – testben, lélekben, immár kétgyermekes anyaként és művészként. A Győri Balett két tapasztalt táncosa őszintén mesélt arról, milyen érzés újra beállni a próbaterembe, milyen nehézségekkel jár az egyensúlykeresés a család és a hivatás között, és mi ad nekik erőt ahhoz, hogy újra önmaguk legyenek – a színpadon és otthon, családi körben.
Melinda két és fél, Dia három évet hagyott ki, hogy második gyermekükkel – Bertalannal és Ádámmal otthon lehessenek. A tánctól azonban eközben sem szakadtak el teljesen: tornával, pilatesszel és mentális felkészüléssel készültek a visszatérésre. „Tudtam, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint az első gyerek után. Ezért hamarabb kezdtem el újra edzeni, pilateszezni, még futni is – amit amúgy nem szeretek – csak hogy formában legyek” – mesélte Melinda.
A visszatéréshez azonban nemcsak fizikai, hanem lelki erő is szükséges. A Győri Balett tagjaként ugyanis hatalmasak az elvárások, mindig nagy a nyomás, hisz egy világhírű társulatról van szó, amibe bekerülni sok balerina álma. Dia őszintén beszélt a kételyeiről: „Volt olyan időszak, amikor elgondolkodtam rajta, hogy talán könnyebb lenne egy hétköznapibb élet, egy 8-tól 4-ig tartó munka. De amikor erre gondoltam, a szívem azonnal visszahúzott: ez nem én vagyok!” Mindketten hangsúlyozták, hogy támogató család nélkül ez a visszatérés nem valósulhatott volna meg. „A férjem, a szüleim, a férjem szülei, a testvérem – mindenki segített. Ha szólok, jönnek, vigyáznak a gyerekekre, és örömmel teszik” – mondta Dia.
A próbaterembe való visszatérés sem volt zökkenőmentes, de a test emlékezett. Mindketten egyetértettek abban, hogy: „Amikor meghalljuk a zenét, beugrik a mozdulat. A test tudja, mit kell csinálni. Velekei László darabjaival különösen így van – azok már belénk ivódtak” – mondták mosolyogva.
A társulat fogadtatása is megerősítette bennük, hogy jó helyen vannak: „Akárhányszor bejöttünk, mindig örömmel fogadtak. Most pedig, hogy napi szinten ott vagyunk, azt érezzük, hogy tényleg visszatértünk. Ez hatalmas erőt ad” – tette hozzá Dia.
A jövőt illetően is vannak elképzeléseik. Melinda érdeklődik a gyerekek tanítása, sőt, a sminkelés és fodrászat iránt is. Dia pedig tanári diplomája révén már kipróbálta magát a balettoktatásban, ovis és kisiskolás korosztályt tanított, és ezt az utat szívesen folytatná.
És hogy otthon mennyire van jelen a tánc? Talán jobban, mint gondolnánk. „Otthon tornázunk, táncolunk, a gyerekek is követnek minket. Bíborka szeptembertől balettiskolába jár majd, Bertalan pedig lelkesen ugrál utána” – mesélte nevetve Melinda. Nincs ez másként Diáéknál sem: úgy néz ki, Panka édesanyja nyomdokain jár majd, imádja a táncot.
A kétgyermekes anyák most új kihívások előtt állnak: tizenkét darabot kell újratanulniuk, hogy készen álljanak bármilyen beugrásra, és ha minden jól alakul, novemberben már színpadra is léphetnek.