Az Éva és Ádám, a Győri Balett májusi bemutatója nem a bibliai történet szépséges illusztrációja, hanem napi világunk sorskérdését bátran elménkbe vetítő, két összetartozó egyfelvonásos, melynek története, értékrendszere, szereplőinek választott útja egymásból következik.

Két fiatal, izgalmas és rokonszenves koreográfus egyéniség – Szöllősi Krisztina és Darai Tamás – története a szépen és pontosan megrajzolt főszereplők sorsán át azt mutatja be: miként reped meg és omlik össze egy olyan közösség, melynek tagjai még jól is érzik magukat a megszokott, kiszámítható, de nem frissülő, kicsit talán már áporodott közegben, ahol a kinti fények előtt elhúzzák az ablakok sötétítőfüggönyeit.

Éva, aki a minden közösségben létező, bölcs, vagy az újra fogékony látnok, a kígyó segítségével az almában találja meg a fényt. A darabban az alma nem a bűn tárgya, gyümölcse, hanem egy megújuló, az emberi alkotóerőt mozgósító, az egyéni értékeket felszabadító új lehetőség hívogató jelképe, mondja Szöllősi Krisztina.

Éva nőként is jól fölépített szereplő, a maga hibáival, gyarlóságaival, nem misztikusan felmagasztalt egyéniség. Mégis ő az, aki felismeri, hogy változások nélkül a régi építmény összeomlik. És az első darabban (felvonásban) ez meg is történik. Szürke hamu hull az égből, nem annyira drámaian, mint inkább szomorúan, az újraépítkezés reményével.

Darai Tamás Ádám nézőpontjából folytatja a történetet. Az Édenkert pusztulása utáni állapotot ábrázolja. Míg Éva az alma által nyer világosságot, addig Ádám az édenkert emlékeiből építi újra önmagát. Észleli és szenvedi a széthúzó, polarizált társadalom életképtelenségét. Van az univerzális világ, benne a kettősséggel, a végletesnek tűnő megosztottsággal. A fal két különböző oldalán állnak az emberek. Darai nem akar direkt politikai asszociációkat provokálni, a bal agyféltekés, gondolkodásmódban erős, határozott Ádámot és társait tereli egybe, a jobb oldali félteke által teremtett, nőiesebb, érzékibb egyéniségek találhatók Évával. Nincs azonban nők és férfiak közötti megosztás a fal két oldalán.

A jellemek összetettek, önnön hibáikkal is akadályozzák a megújulást. A cselekmény is bonyolódik, a halál utáni egymásra találást egy időre éppen ezek a személyes eltérésék hiúsítják meg. A történet mégis biztatóan ér véget. A közösség tagjai egy körtánc keretében megfordítják az egyfelé forduló világ kerekét.

A próba láttán, és az alkotókkal történő beszélgetés után meg merem kockáztatni: rendkívül izgalmas, elménket megmozgató, és napjainkban létszerűen fontos előadás van születőben Győrben. Május 6-án Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban lesz látható, május 19-én tartják az itthoni premiert.