Hegedűkészítő mester dolgozik a győri Kisfaludy utcában, akinek gyönyörű hangszerei kézzel készülnek, pontosan úgy, mint több száz évvel ezelőtt. Ifj. Kónya Lajos műhelyében jártunk.
Jól tudom, hogy apáról fiúra öröklődik a mesterség a családjukban?
Már nagyapám, Kónya István is hegedűkészítő mester volt, és az édesapám, Kónya Lajos is az. Neki a mai napig Tatabányán van műhelye, 75 évesen is dolgozik, ő volt a mesterem. De akad még hegedűkészítő a családban: a nagybátyám a világ leghíresebb hegedűkészítő iskolájában tanított Cremonában, és huszonöt év után az iskola megbecsült tanáraként vonult nyugdíjba. Olaszországban Stefano Conia néven lett ismert, és ma is Cremona legjobb hegedűkészítői között tartják számon. Tőle tanultam a lakk-készítést és a lakkozást.
Cremona Stradivari szülővárosa, a világ legismertebb hegedűkészítő mestere hatással volt önre?
Stradivari előtt is voltak már kiváló hegedűkészítők Itáliában, de ő volt az első mester, akinek a hangszereit nem csupán magas minőség, de fantasztikus kidolgozottság és rendkívüli részletgazdagság jellemezte. Már a saját korában is hercegi és királyi családoknak dolgozott, ma pedig a legdrágább Stradivari-hegedűk értéke eléri a 7-8 milliárd forintot. Ezeknek a hangszereknek bankok és államok a tulajdonosai, akik a világ vezető művészeinek adják használatra őket, nagyon komoly biztosítási garanciák mellett. Más léptékben ugyan, de én is a cremonai iskolát képviselem, szeretem a végletekig kimunkálni a hegedűimet.
Mennyi időbe telik, mire elkészül egy mesterdarab ifj. Kónya Lajos műhelyében?
Nagyjából két és fél hónap, napi 8 óra munkával számolva, már ha nincs más dolgom, és csak az adott hangszerre tudok koncentrálni. Ebből egy hónap a faanyag kézi kidolgozása és körülbelül másfél hónap a lakkrétegek felvitele, ami rendkívül fontos és időigényes munka. Ezeknek a hangszereknek lelkük van, hiszen minden mester a saját stílusával együtt az egyéniségét is beleteszi a munkájába. A világon nincs két egyforma hegedű, ezért csodás pillanat, amikor egy muzsikus és egy hangszer lelke egymásra talál. Néha erre sokáig kell várni, de amint megszólal a hegedű, azonnal felismerhető.
Kik a vásárlói?
Többek között a győri egyetem zeneművészeti karának a hallgatói, de vásárolt már tőlem hangszert Pál István „Szalonna” és Szabó Balázs is. Ez a műhely egyben találkozási pont, ahol rendszeres a közös muzsikálás, Bachtól kezdve egészen a kalotaszegi legényesig. Tatabányai születésű vagyok, de hat éve Győrben dolgozom, ahol az első pillanattól kezdve befogadtak. Szerettem volna valamit visszaadni ennek a közösségnek, ezért alapítottam meg 2015-ben nagyapám emlékére a Kónya-díjat, amelyet minden évben a győri egyetem legtehetségesebb vonós hangszeres hallgatója vehet át.