Hirdetés

Részekből állhat össze a színes egész

Fotó: Pixabay
Szabó Csilla
2020.03.07. 14:30

A hagyományos családmodell mellett a mozaikcsalád, mint újraformálódott közösség biztosíthatja a gyerekek számára a nemi és szülői mintát. „A családtagok és kapcsolatuk apró mozaikdarabokként egy színes, egységes képet alkothatnak. Rugalmassággal, odafigyeléssel és a szabályok betartásával állhat össze a részcsaládokból egy jól működő, közös rendszer” – mondja Benczéné Tímár Irén tanácsadó szakpszichológus.

Hirdetés

A társadalom legkisebb egysége a család, amelyben minden tagnak kijelölt szerepe van. A házastársak a gyermekek születése után változnak, kapcsolatuk alakul, fejlődik, és nem biztos, hogy a vágyott családmintát meg tudják valósítani. Új életközösségek, családformák jöhetnek létre. Ilyen például a mozaikcsalád – angolul patchworkfamily –, amelyben az egyik szülő és gyermekei alkotnak közösséget egy új partnerrel, akinek szintén lehetnek már gyermekei, és idővel az új kapcsolatból akár közös gyermek is születhet.

Benczéné Tímár Irén szerint, miután a felek kiléptek a megromlott házasságból, de még mielőtt új pár felé nyitnának, az előző kapcsolatot mindenképpen érdemes lezárni, a negatív érzéseket, a haragot, a kudarcot feldolgozni. Ennek fontos része az önmagunkkal szembenézés: Mit rontottunk el? Milyen elvárásaink vannak egy új kapcsolatban? Hogyan lesz elfogadható számunkra a különélés? Akik fel tudják dolgozni a veszteséget és tudnak belőle tanulni, ténylegesen akkor állnak készen az új, tartós kapcsolatra, új család alapítására.

Hirdetés

A gyerekek felkészítése is elengedhetetlen, ha már a válás mellett döntöttünk. „Biztonságot kell adnunk a gyermeknek, hogy szülőként mellette állunk, együtt maradunk vele szeretetben, és csak a házastársi létet adjuk fel a különválás során” – mondja a szakember. Rámutatott, hogy a kudarcélményt legyőzve, a szülők egymást tiszteletben tartva, az élet változásait elfogadva adhatnak erőt és biztos hátteret a gyermeknek, akinek szintén meg kell küzdenie a kialakult helyzettel.

A mozaikcsalád hazánkban sem új keletű életközösség, a megözvegyült házasfelek korábban is kerestek maguknak új társat, de a válásokkal az utóbbi évtizedekben vált egyre gyakoribb jelenséggé. Az új családtípus felépítésére és működtetésére az érintetteknek tudatosan kell készülni, arra elég időt és türelmet kell szánni.

Mivel az új kapcsolatban az egyik vagy mindkét felnőttnek lehet egy vagy több gyermeke az előző kapcsolatból, így nincs minden családtag között vérségi kapcsolat. A család határai elmosódnak. A gyermek csak az egyik vér szerinti szülőjével él együtt, és kijelölt időt tölthet a másik szülőjével, esetleg annak új családjával.

Fotó: Pixabay

A mozaikcsaládban a szülő–gyerek kapcsolat megelőzi a párkapcsolatot, így a családnak viszonylag fiatal a közös története, ezért maguknak kell megteremteni az összetartozást.

Benczéné Tímár Irén beszélt arról is, elengedhetetlen, hogy a gyermekek ebben a helyzetben el tudjanak igazodni, átlássák a viszonyokat. A különböző részcsaládok hoznak magukkal korábbról kialakított hagyományokat, értékeket, bekerülnek egy új családtípusba, ahol számukra ismeretlen felnőttek, gyermekek élnek egy addig kialakult rendszertől eltérő módon. Mindezek összeillesztése esetenként nagyon nehéz feladat lehet. A felnőtteknek fel kell rajzolni a határokat, és azokat minden családtagnak meg kell tanulnia és tiszteletben kell tartani, hiszen a mozaikcsaládban a család határainak képe akár tagonként is eltérhet. A határok mellett megjelennek olyan új szerepek – például a nevelőszülői –, amelyre nincs tanult modelljük a családtagoknak. A szakember itt említi meg azt, hogy a magyar nyelvben erre a kapcsolatrendszerre nincs igazán megfelelő elnevezés, hiszen a mostoha-, nevelő-, pótszülő szavak negatív érzéseket válthatnak ki, ezért tisztázni kell a megszólításokat is. A gyerekeknek a keresztnévhez hozzátett anya, apa szó segít legkönnyebben a megszólításban és a negatív átcsengés nélküli megszólításban.

A legfontosabb, hogy hagyjunk időt a gyermeknek „átzsilipelődni” az új családjába, és azt se várjuk el tőle, hogy felhőtlen örömmel reagáljon a vér szerinti szülő új partnerére, gyerekeire, ugyanis az ő számára egy újabb krízis lehet, hogy tudatosul benne, a két szülője már többé nem egy család, és mindenhol meg kell majd felelnie a „szabályoknak” és elvárásoknak. A bemutatkozást követően kerüljön sor közös programokra, segítsük a gyermeket bevonódni az új családba, amelynek alapja a kölcsönös tisztelet, ezzel biztosítható az együttműködés.

Megfigyelhető, hogy a nem édestestvérek közötti kapcsolatban a gyerekek könnyebben egymásra tudnak hangolódni, rugalmasabbak, alkalmazkodóbbak, és az is jellemző, hogy van közös pontjuk: a fájdalom, a veszteségérzés a szülők válása miatt.

A pszichológus szerint egy mozaikcsaládban a családdá alakulás egy hosszú, türelmet és elfogadást feltételező folyamat, amelyet minden családtagnak végig kell járnia. Ennek a folyamatnak szakaszai vannak, az első időszakban még a vér szerinti szülő–gyermek kapcsolat a domináns, a felnőttek pedig az újabb párkapcsolat zökkenőmentes működtetésében arra is vágynak, hogy nevelőszülőként megfeleljenek új párjuk elvárásainak, és a nevelt gyermekek elfogadják és szeressék őket. A következő időszakra jellemző lehet a csalódás, mert az igyekezet és a jó szándék ellenére feszült és konfliktusokkal terhelt kapcsolat alakulhat ki, ami a nevelőszülők párkapcsolatára is hatással lehet. Ebben a feszültséggel teli időszakban kezdik felmérni a családtagok, hogy mi történik velük, az idealizált és vágyott családkép mellett megjelenik a realitás, és innen fejlődhet tovább a családtagok közötti kapcsolat. A szülőknek a „Ki nevel kit?” kérdésben ki kell alakítani egy egységes rendszert, amely a gyermek számára is világos. Az összecsiszolódás során a pároknak fel kell rajzolniuk saját alrendszerük határait, biztosítva önmaguk számára az „énidőt” is, amely logisztikailag sok szervezést igényel, de a befektetett energia a későbbi kapcsolatrendszerben többszörösen megtérül. A vér szerinti szülő háttérbe húzódásával a közös programokban a nevelőszülő–gyermek kapcsolat is alakul idővel.

A mozaikcsalád működőképességének mozgatórugói, az alkalmazkodás és rugalmasság, a világos, tiszta határok ismerete és betartása során eljuthatunk a kölcsönös bizalmon alapuló szeretetteljes közösség működéséhez. A párok és gyermekek egymást segítő, őszinte érzésekkel teli szövetségesekké válhatnak, akik a problémákat később kreatívan, együttes erővel képesek megoldani.

„Létrejöhet egy olyan mozaikcsalád, amelynek tagjai biztonságban és jól érzik magukat szerepeikben, az újraformálódott közösség biztosíthatja a gyerekek számára a nemi és szülői mintát. A családtagok és kapcsolatuk apró mozaikdarabokként egy színes, ám egységes képet alkothatnak” – összegez Benczéné Tímár Irén pszichológus.

Kapcsolódó témák: #család |
likeold
a fb oldalunkat