Mívesen szép könyvek, színes magazinok, plakátok, naptárok, kozmetikumok és gyógyszerek felületkezelt, jó minőségű, fóliázott dobozai készülnek a győri Palatia Nyomdában, melynek ügyvezető tulajdonosa Radek József.

Mozgékony, készséges, mobilis ember, pedig már jóval túllépett a nyugdíjkorhatáron. Amíg naponta szívesen tudok bejönni dolgozni, addig nem akarom abbahagyni a munkát, jelenti ki. Szeret dolgozni, de nem munkamániás. Tudja, hogy ha valamikor arra kerül a sor, hogy befejezi, nélküle sem omlik össze a cég, már csak azért sem, mert sok jó és elhivatott szakember dolgozik a már negyvenöt ember alkotta munkahelyi csapatában. Kevés olyan vállalkozás lehet az országban, amely annyira „munkatársbarát”, mint a Palatia.

„Ólomszedőként kezdtem a szakmát, tudom, mennyire számoltuk, mikor jön a fizetés, hiszen hónapról hónapra éltünk – emlékszik vissza Radek József. – Nagyon vigyázok arra, hogy itt mindenki időben a járandóságához jusson, a bérek átutalása még az adókat is megelőzi.”

Radek József iparoscsaládból származik. Édesanyja szabó, édesapja kőműves részlegvezető volt. Fiuk építész szeretett volna lenni, volt érzéke, térlátása és kézügyessége ahhoz, hogy fa repülőmodelleket készítsen, hetedikes korában pedig gyufaszálakból megépítette a hédervári kastélyt. Építésztanulónak mégsem vették fel a középiskolába, fizikatanára korrektor testvérének kapcsolata révén kéziszedő lett a megyei nyomdában. Akkoriban a kiadványokat gyakorlatilag ők tördelték (formázták, kialakították az arculatát), erre nem volt külön szakember. Tíz évig dolgozott ott – a szedéstől átkerült a könyvgyártáshoz –, majd elcsábították a Bábolnai Állami Gazdaság jól felszerelt nyomdájába, a legendás Burgert Róbert birodalmába. Ott már sok mindennel foglalkozott: anyagbeszerzéssel, ügyfélkapcsolatokkal, és persze a szakmával is.

A rendszerváltás után a vállalkozói létet azért választotta, mert önállóságra vágyott, s ki akarta próbálni, mire képes a szabadpiacon. Egy tőkeerős társával Budapesten 1,6 millióért megvettek egy felszámolt nyomdát, ami napokig a kamion platóján pihent, mert gyárépületük még nem volt. Hamarosan béreltek egyet.

„Abban bíztam – mondja –, hogy a korábbi munkahelyeimen létrejött emberi kapcsolataim partnerséggé alakulnak. Így is lett. Még Bábolnán kezdtük el nyomni a győri Műhely folyóiratot, s már a saját nyomdában készült az asztalosújság, az autós magazin, a Szuperinfó és más rendszeres megbízások. Papírt csak készpénzért tudtunk vásárolni, a frissen alakult cégekkel szemben nagy volt a bizalmatlanság.

A vállalkozást hatan kezdték, közülük hárman a Palatiában dolgoznak, a többiek már nyugdíjasok. Vállalkozó társától 25 év közös munka után békében elváltak, az együttműködésük jelenleg is tart. A Palatia hitelekből megvette egy Győrből kivonuló német cég raktárát, azt alakították át korszerű, otthonos nyomdának. Fejlődésük iránya a magas szintű, igényes színes magazinok és könyvek nyomtatása, kötészete volt.

„Az elektronikus eszközök ugyan elviszik majd a kiadványaink egy részét, ám nekem az a tapasztalatom: aki könyvet nem olvas, az e-bookon sem fog” – állítja az ügyvezető.

Sikeres felemelkedésük a Covid idején megtorpanni látszott, volt olyan év, amikor kivétel nélkül minden megrendelést visszavontak tőlük. Ekkor bővítették profiljukat az ízléses csomagolóanyagokkal, dobozokkal. Ez a vállalkozásuk is sikert hozott, miközben visszajött a könyv- és kiadványpiac is. Sokat dolgoznak a városnak, az önkormányzat intézményeinek, a Győr-Szolnak, a színháznak, a sportegyesületeknek. A Palatia rendszeres támogatója a városnak, hol kedvezmények, hol adományok formájában.