Tőke László nyugállományba vonulása után, szeptember elsejétől Rácz Attila István irányítja a Pannon-Víz Zrt.-t. A vízügyi szakember legutóbb tanácsadóként dolgozott, és mint mondja, jobban szeret a ,,frontvonalban” tevékenykedni, mint az elméleti munkával foglalkozni. Amikor pedig elvállalta a Pannon-Víz vezetését, tudta, mire vállalkozik.  

– A Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt., a Dunamenti Regionális Vízművek Zrt. vezetői pozíciói után szakmai tanácsadóként dolgozott. A sok sikeres év és szakmai elismerés után mégis úgy döntött, hogy elvállalja a Pannon-Víz vezetését. Mi motiválta a döntésben? 
– Szeretek a „frontvonalban” lenni, és sokkal jobban érdekel a napi munka, mint az elméleti rész. A Tiszamenti és a Dunamenti Regionális Vízműveknél a napi munkában voltam, az utóbbi években pedig kifejezetten az elméleti terület volt a szakmai feladatom, és már hiányzott, hogy benne legyek a napi forgásban. 

– A Pannon-Víznél lesz kihívás, bár a cég gazdaságilag stabil lábakon áll, feladat azonban van… 
– Szerintem egy vízközmű-vállalatnak nem lehet elsődleges célja a minél nagyobb profit. A Pannon-Víz Zrt. olyan kötelező közszolgáltatást nyújt, ahol a cél az, hogy minden fogyasztónk számára kötelezően ivóvizet és szennyvízelvezetést biztosítsunk. A papíron látványos eredmények mögött sok esetben a szükséges ráfordítások elmaradása bújik meg, és évek múlva a leromlott hálózat következményei többszörös áron szakadnak az utódok nyakába. Vannak olyan feladatok, amelyeket nem lehet halogatni. Nem félek ezeket e lépéseket megtenni, mert az én szememben nem az az eredmény, ha látványos a mérleg, hanem az, ha minden lakásban jó minőségű víz folyik a csapból, és mindenhonnan rendesen elfolyik a szennyvíz. Fontos feladat a kollégák anyagi és erkölcsi megbecsülésén túl a fejlesztések kérdése. Az ágazatban több évtizedes eszközökkel és módszerekkel dolgozunk, miközben a világ technikailag itt is folyamatosan fejlődik. Nálunk is fejlődni kell, eszközökben, módszerekben, szemléletben. Az láttam, hogy nem annyira rózsás a helyzet. Rengeteg olyan feladat van, akut műszaki probléma, amit meg kell oldani és ez komoly pénzbe kerül. Ez az egyik ami előttünk áll, a másik, hogy az egész ágazatban komoly probléma van a szakmai munkával, úgy gondolom, hogy a feladatokhoz a szakemberállományt is frissíteni, erősíteni kell. Azt láttam Magyarországon, hogy amikor jön egy új vezető, akkor hosszú ideig visszamutogat, előbb-utóbb előkerül az a mondat, hogy „ezt örököltem, ezt kaptam”. Én nem fogok csontvázakat keresni a szekrényben. Amikor idekerültem, előtte lehetőségem volt valamelyest megismerni a céget, ezt a munkát pedig úgy vállaltam el, hogy tudtam, mit vállalok. 2020 szeptember elseje óta én vezetem a céget, ezt követően minden, ami történik, az én felelősségem. 

– Polgármesterünk, dr. Dézsi Csaba András az utóbbi időben többször nyilatkozott elég határozott módon a győri csatornarendszer állapotáról. Nagyobb esőzések után Velencévé váltak a város utcái. Ezt a problémát is orvosolnia kell majd. Lát rá megoldást? 
– Egyértelműen igen! A polgármester 140 ezer győrit vezet és képvisel. Az ő feladata, hogy megjelenítse a helyiek elvárásait. Ha az autók küszöbén túl ér a víz, a polgármester megoldást sürget, nekünk pedig teljesítenünk kell a feladatot. Ez a közszolgáltatás lényege. Mindenki végzi dolgát, és ez így van rendjén. Ez a történet egyébként minimum négy-, de inkább ötszereplős. Ebben a csatornahálózaton felül, amit valóban rendbe kell tenni, szükség van az útburkolatok karbantartására, a környező parkok rendben tartására. Tehát együtt kell működnünk a Győr-Szollal, a Győri Útkezelővel, a Magyar Útkezelővel, az önkormányzattal. A hatodik szereplő pedig maga a lakosság. A szemetelés ugyanis hatalmas károkat tud okozni a csatornahálózatokban. 

– Ha már csak a hat szereplőt nézzük, akkor senkinek sincs kétsége afelől, hogy ez a megoldás nem pillanatok kérdése. Szakmai szemmel nézve, reálisan mennyi idő alatt konszolidálódhat a helyzet? 
– Győr speciális helyzetben van, hisz a belvárosban úgynevezett egyesített rendszer van, ahol ugyanaz a hálózat kezeli a szennyvizet és a csapadékvizet. A problémának vannak olyan részei, amit nagyon gyorsan és hatékonyan meg tudunk oldani egy-két hónapon belül. Vannak középtávú feladatok is, ezek anyagilag már lényegesen megterhelőbbek a cég számára, ezért máris elkezdtem a jövő évi gördülő fejlesztési tervek újrahangolását. És természetesen hosszú távon is gondolkodunk. Olyan, a fejlett nagyvárosokban jól bevált megoldásokkal, melyek az itt élők mindennapi életére is pozitívan hatnak: szükségvíztárózókat, kis tavakat tervezünk, melyek azon túl, hogy késleltetik a hálózatra zúduló hirtelen terhelést, javítják az itt élők környezetét, párásítanak, megkötik a port, természetes úton csökkentik a nyári hőséget. Ezek komplex megoldások, melyekben itt is együtt kell működnünk a különböző szakterületekkel. Vannak akik szerint az egyedüli megoldás az egyesített rendszerek szétválasztása lenne, de ennek nincsenek meg a lehetőségei. Meggyőződésem, hogy a belvárost nem lehet, és nem is kell milliárdokért évekre feltúrni, újabb és újabb hálózatokat kiépíteni. Sokkal jobban hiszek a korszerű technológiai megoldások alkalmazásában, melyekre szerencsére abszolút nyitott a város vezetése. És sokkal jobban hiszek a kőkemény munkában, melyet a Pannon-Víz vezetőjeként vállaltam, és következetesen végig fogok vinni.