Nagyhéten Bach mesterműve, a Máté-passió csendül fel a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar előadásában kiváló énekművészek közreműködésével. Az együtteseket az alapító karnagy Vashegyi György vezényli szerda este a győri Loyolai Szent Ignác Bencés Templomban. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas nemzetközi hírű dirigens mintegy 16 évesen Johann Sebastian Bach és a Máté-passió hatására döntötte el, hogy zenész lesz. A Nemzeti Filharmonikusok főzeneigazgatója és a Haydneum – Magyar Régizenei Központ művészeti vezetője, a Magyar Művészeti Akadémia előző elnöke a napokban ünnepelte születésnapját, ez alkalomból kérdeztük kiemelkedő zenei pályafutásának meghatározó állomásairól, mérföldköveiről.

– Isten éltesse sokáig! A napokban együtteseit vezényli, Máté-passió turnéjuk utolsó, szerdai állomása telt házas közönség előtt Győrött lesz. Születésnapján volt ideje kicsit megállni, családi körben ünnepelni? 

– A születésnapom idén Virágvasárnapra esett, amikor szintén a Máté-passiót vezényelhettem a pécsi Kodály Központban. Nincs is ennél szebb, mint amikor azt a darabot dirigálhatom, amelyik miatt a zenei pályát választottam – ez nagy adomány volt. A családi összejövetelekre a húsvéti hétvégén lesz lehetőség.

– A karmesterség egyik ismérve a „hideg fej, forró szív”. A budapesti Piarista Gimnázium diákjaként tizenhat évesen döntötte el, hogy zenével szeretne foglalkozni. Dirigensként az évtizedek során hogyan változott a Bach-műhöz való viszonya?

– Bach zenéje nagyon-nagyon sok embert megérintett már a múltban, s most ezt nem elsősorban vallási értelemben gondolom, hanem abban, hogy emiatt valaki a zenei pályát választja. Rendkívül fontos mérföldkő az életemben, hogy húszévesen megalapítottam a Purcell Kórust, rá egy évre az Orfeo Zenekart.  Előtte más együttesek tagjaként gyakran játszottam a passiókban: általában orgonáltam, de így ebben a formában nagyon fontos alkalom volt számunkra, amikor Bach Máté-passióját huszonöt évvel ezelőtt megszólaltattuk a Zeneakadémián. Később pont e mű kapcsán tartottam mintegy tízévnyi szünetet, hogy legyen egy kis távolság, és újra felfedezhessük a darabot. Ilyen szempontból ez az öt koncertből álló turné nagyon fontos újra-találkozás Bach remekművével.
De hogy a kérdésre visszatérjek, a „hideg fej” az nagyon fontos – ahogy Ön is mondja, racionális gondolkodásra szükség van –, de nem hiszem, hogy ezen műveket érzelem nélkül elő lehetne adni. Talán Geminiani mondta a 18. század közepén, „hogyha valaki másokat szeretne inspirálni, akkor először önmagának kell inspiráltnak lennie”. Ez bölcs mondás. A Máté-passiónak olyan természetfölötti rétegei vannak, amelyek még a Bach-életműben is nagyon-nagyon ritkák. A kompozíció léptéke, hosszúsága, a szenvedéstörténetnek a kidolgozottsága óhatatlanul hatása alá vonja a hallgatót. Ehhez egészen zseniális evangélistánk van a kiváló osztrák énekes, Bernhard Berchtold személyében, aki ma a világon az egyik legjobb Bach-evangélista előadó.

– Bach művészetén keresztül már fiatalon elköteleződött a régizene műfaja iránt, majd ehhez megálmodta a tökéletes formát: megalapította, és a mai napig sikeresen működteti a Purcell Kórust és az Orfeo Zenekart. Húszévesen honnan érezte magában az erőt, hogy erre képes lesz?

– Ez az erő a zene szeretetéből és varázsából fakad: abból a felismerésből, hogy nem tudok enélkül élni. 1990-ben pont húszéves voltam, amikor nagyon sok minden megváltozott Magyarországon: korábban például mi, a budapesti Piarista Gimnázium diákjaiként a diktatúra általi fenyegetettséget nap mint nap éreztük. Szerencsére, akik már a demokráciába és a szabadságba születtek bele, el sem tudják képzelni azt a megfélemlítettséget, azokat az elharapott mondatokat, amelyek a ’80-as években természetesek voltak. Adja Isten, hogy a mai fiatalok soha ne találkozzanak a diktatúrával! 1990-ben eljött a parlamenti demokrácia, kivonultak az orosz csapatok, felszabadultunk – ezek nagyszerű dolgok voltak. Ekkor a kulturális életben is komoly változások jöttek, nagyon sok mindent újra kellett gondolni. E változások még most, harmincöt év után is folyamatosan zajlanak. Ebben az átmeneti vagy fordulópontokban bővelkedő korszakban, mint amilyen a ’80-as évek vége volt, az ember logikusabban fogott bele egy ilyen volumenű vállalkozásba. 

A zene szeretetén kívül az mozgatott, hogy rengeteg csodálatos muzsikát ismertem, amelyeket szerettem volna előadni és megmutatni az itthoni közönségnek. A nyugat-európai régizenei gigászok közül Harnoncourt, Gardiner, William Christie, és még sokan mások is mind saját együtteseket alapítottak, hogy a saját világukat, előadói mondanivalójukat tolmácsolhassák. Kisebb csoda, hogy a Purcell Kórussal és az Orfeo Zenekarral harmincöt év után még mindig életben vagyunk, és hála Istennek magasabb szintre jutottunk, mint valaha. A 2021-ben megalakult Haydneum-Magyar Régizenei Központnak – amelynek művészeti vezetője is vagyok – a rezidens együttesei. Ennek jövő évadát éppen az április 16-i győri koncert délelőttjén jelentjük be. 

– A zene mindenek felett! Elhivatott, értékteremtő munkáját, küldetését Kossuth-díjjal ismerték el. 2023 novembere óta újabb megtisztelő feladatot vállalt el, immár főzeneigazgatóként. Milyen irányba szeretné kormányozni a Nemzeti Filharmonikusok hajóját? 

– E megbízatás is nagyon fontos az életemben: a Nemzeti Filharmonikusokkal is éppen huszonöt éves a munkakapcsolatom. Kocsis Zoltán meghívására 2000-ben vezényeltem őket először, pont abban az évben, amikor a Máté-passiót is. Egy nagy múltú, százéves zenekar élére kerültem, főzeneigazgatóként: Kocsis Zoltán utódja lehetek, s ezt a hatalmas tengeri hajót kell most irányítani, kisebb-nagyobb korrekciókkal. Visszük tovább Magyarország válogatott, legkiválóbb hangszeres és énekes művészeinek közös munkáját: a több mint száz zenekari és nyolcvan énekkari, egyenként is kiemelkedő tehetségű művész együttműködése páratlan művészi lehetőségeket rejt. A Filharmonikusokkal már meghirdettük a 2025/2026-os évadot, nagyon szép és gazdag időszak vár ránk. Hatalmas örömöt és megtiszteltetést jelent számomra egyszerre dolgozni a Nemzeti Filharmonikusokkal és a Haydneummal: csodás feladataink és nagyszerű kollégáink vannak mind a két oldalon. Természetesen eléggé különböző repertoárt játsszunk az érintett együttesekkel, de a célunk közös: megteremteni a legmagasabb, elérhető művészi minőséget.

– Egy újabb kulcsszó: minőség. Életét, hivatását az erre való törekvés hatja át – a Magyar Művészeti Akadémia korábbi elnökeként az értékteremtésben minden adott volt az Ön számára, hogy sikeres legyen e küldetés. 

– Ez így van, mindenhol a művészi minőségért kell küzdeni. Az MMA mindenkori elnöke egyfajta csúcsmenedzseri pozícióból nem közvetlenül alkotóként, hanem a művészeti életet menedzselő személyként tud tenni az ügyekért; kétszer három évig ez volt az én feladatom is. Amikor viszont 2023 novemberében lejárt a második elnöki ciklusom, „visszaváltoztam” főállású zenésszé – aktív művészként igyekszem ezt a magas színvonalat tartani és lehetőség szerint folyamatosan emelni. Úgy érzem, hogy ez a törekvés mind a Nemzeti Filharmonikusok, mind a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar vonatkozásában is sikerrel jár. Nagyon nagy öröm számomra, hogy azzal foglalkozhatom, amit ennyire szeretek, és amihez valamennyire értek is.

– Mondhatjuk, hogy a nap 24 órájában a zene tölti ki az életét?

– Azért ez nincs teljesen így, de az biztos, hogy korábban az MMA elnökeként alapvetően nem a zenével kellett foglalkoznom, hanem az összes művészeti ágra kiható, azokért egyenlően felelős köztestületet vezetni. Most elsősorban koncerteken próbálok élményt adni a hallgatóknak. Nagyon hiszek emellett a művészeti ismeretterjesztésben: ezért vezetem 2019 óta a Bartók Rádió vasárnap kora délutáni Régizenei kalandozások című műsorát. Nem kis jelentőséget tulajdonítok annak, hogy lehetőleg egy-egy művészeti terület szakértői, művészei beszéljenek az adott művészeti ág belső igazságairól, törvényszerűségeiről – így érdemes és lehet is a közönséget nevelni. Emellett van egy csodálatos családom, fantasztikus feleségem és három nagyszerű fiam, akik nagyon-nagyon türelmesek és megértőek velem, és azzal az élettel szemben is, amelyet élek. Rengeteg támogatást kapok tőlük, s elmondhatom, a legszerencsésebb ember vagyok a Földön: nagyon hálás vagyok mindezért a Jóistennek!