Szalai Judit, a Győri Balett táncművésze a Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehette át az államalapítás ünnepén. Az elismerést példaértékű szakmai alázattal végzett balettművészi és próbavezetői munkája, valamint az utánpótlás-nevelésben vállalt szerepe miatt ítélték oda. A társulat örökös tagja számára a kitüntetés nem csupán egy állomás, hanem egyszerre szimbolizálja a múltat, a jelent és a jövőt.
„Nagyon meglepődtem, amikor felhívtak, először el sem hittem, hogy ez tényleg velem történik” – meséli Judit. „Rögtön beszéltem Velekei Lászlóval, és köszönetet mondtam neki, hiszen ő terjesztett fel. Nagyon megtisztelő, hogy a színpadi munkám, a próbavezetői feladataim és az utánpótlás-nevelésben végzett tevékenységem miatt ítélték oda a díjat.”
A díjátadóra családjával utazott Budapestre. „A párom és a kislányom is velem tartott, neki különösen nagy élmény volt az egész. Meghatódott, élvezte a fogadást, a gyerekek szemével nézve mindez valóságos csoda volt. A kollégáim rengeteg szeretettel gratuláltak, ez is nagyon jólesett, mert úgy érzem, a Győri Balett egész közössége benne van ebben az elismerésben.”
A szülei mindig mindenben támogatták. „Amikor megtudták, hogy díjat kapok, teljesen elérzékenyültek. Éreztem, mennyire büszkék rám, és tudom, hogy az ő erőfeszítéseik nélkül nem lehetnék az, aki ma vagyok.”
A balettművész több mint két évtizede tagja a Győri Balettnek, és bár a színpadi karrierje lezárult, munkája továbbra is szorosan kötődik a társulathoz. „Nehéz volt lejönni a színpadról, hiszen gyerekkoromtól kezdve ebben éltem. Asszisztensként sokkal jobban izgulok a táncosokért, mint amikor saját magam álltam a közönség elé. Ez másfajta stressz, de nagyon inspiráló. És közben itt van a tanítás, ami a szívem csücske lett.”
A kezdetekben mindössze gyerekelőadások előtt tartott rövid bemozgatásokat, ám akkora sikerük lett, hogy ebből nőtte ki magát a MiniBalett kezdeményezés. „Eleinte féltem tőle, de ma már hatalmas öröm, hogy a foglalkozások rendszeressé váltak, sőt kollégáim is bekapcsolódtak. Bővítjük a repertoárt, minden évben új gyerekelőadással készülünk. A Vulpi című mesebaletthez készítettem életem első koreográfiáját, ami nagy kihívás volt, de nagyon jó visszajelzéseket kaptam.”
Szalai Judit vallja, hogy minden koreográfustól tanult valamit. „A pályám során rengeteg hazai és külföldi alkotóval dolgozhattam együtt, és mindenki hatott rám. Ezek a tapasztalatok alakították a mozgásvilágomat, sőt volt, hogy Velekei László egyik jellegzetes mozdulatát is beleszőttem a koreográfiámba.”
Az utánpótlás-nevelésben óriási felelősséget érez, de inkább vágyként, mint teherként tekint rá. „Amikor meglátok egy ügyes gyereket, mindig elgondolkodom: vajon eljut-e idáig, vajon emlékezni fog-e rám? Én is őrzöm az első balettmesternőm emlékét, és szeretném, ha egyszer majd így emlékeznének rám is. A művészeteknek ma talán nehezebb dolguk van, ezért is fontos, hogy pozitív pályamodellt mutassunk.”
A díj és a pálya sikerei mellett a legszemélyesebb visszajelzés mégis a családjától érkezik. „Az életem legszebb színpadi élménye a kislányomhoz kötődik. Egy próbán, a kulisszák mögül hallottam a kacagását egy vicces jelenet közben. Attól kezdve minden előadáson visszhangzott bennem ez a hang, és magammal viszem, amíg élek. Ő most már balettre is jár, és bár egyelőre építészmérnöknek készül, azt mondja, »hobbibalerina« lesz. Én pedig abban támogatom, hogy azt csinálja, amit szeret.”