Erre a kérdésre nem akarta hétfőn megtalálni a választ Dr. Lukácsi Zoltán, akinek beszélgetőpartnere ezúttal Szabó T. Anna volt, de valahogy mégis mindig ebbe az irányba kanyarodtak vissza azt est folyamán. Irodalom és zene fúziója töltötte meg ismét a Zichy palotát a Kalamáris alkalmából.
Ahogy arról korábban beszámoltunk Kalamáris néven indított kulturális programsorozatot a Győri Filharmonikus Zenekar.
Az estét Király Ádám nyitotta meg egy Liszt Ferenc: Transzcedens etűdök részlettel.
Az irodalom oldaláról ezúttal Szabó T. Anna érkezett a Zichy palotába, aki József Attila-díjas magyar költő, műfordító, író, Kolozsváron született. 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. A gimnáziumot már Szombathelyen végezte.
Elmesélte, hogy itt ismerkedtek meg férjével, Dragomán Györggyel, akivel 16 éves koruk óta vannak együtt, és mindig egymásnak mutatják meg először a műveiket.
Szabó T. Anna bevallotta, hogy ő költő akart lenne mindig is, férje hatására kezdett prózai művekkel foglalkozni. Elárulta, hogy a vers számára egy auditív műfaj, a próza viszont vizuális úton jelenik meg nála, olyan érzés, mint „belesni egy ablakon”.
„Ha láthatok más szemével, csak akkor lehetek szabad” – idézett Winterreise című verséből a költőnő. Azt is megosztotta a megjelentekkel, hogy néha dolgozik álmokból. Ha valami foglalkoztatja, akkor az gyakran megjelenik az álmaiban, amit ezután megír.
Dr. Lukácsi Zoltán rákérdezett arra, hogy mi az oka annak, hogy műveinek főszereplői gyakran furcsa emberek, valamint a családon belüli erőszak is központi téma.
Az író helyeselt és azt felelte, a furcsa szereplők esetében ez egyfajta színjátszás részéről, átlényegülés. A bántalmazásról pedig azért ír, mert a szeretet érdekli a legjobban, s úgy érzi annak ellentettjét is meg kell jelenítenie. A nők helyzete szintén mindig foglalkoztatja.
„Mindenkiben van egy nagy magány, vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember csak magára számíthat” – fejtegette Szabó T. Anna.
Kétszer megszakítva ám tökéletesen kiegészítve a beszélgetés folyamát még elhangzott Bartók Béla Concertojából és Három csíkmegyei népdalából egy-egy részlet Király Ádám előadásában a Győri Filharmonikus Zenekar képviseltében.
Szabó T. Anna pedig ezzel az idézettel a Lüktetés című művéből zárta az estét:
„Kivágott fa törzsén állni, innen megtörténhet bármi,
a holt gyökér van is, nincs is, szabadság is, és bilincs is,
lenni vér és lenni szél, mennyi láz és mennyi tér,
vonal lenni, pont lenni.
Minden élet pont ennyi.”
A Kalamáris következő vendége Kiss Judit Ágnes lesz április 20-án.