A Győr+ kérdez, a polgármester válaszol

„Megszoktam, hogy felelősséget kell vállalnom a döntéseimért”

Fotó: Marcali Gábor
Győr+
2021.11.14. 11:18

A Győr+ hétről hétre összegyűjti az olvasók kérdéseit, amelyekre aztán Dr. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere válaszol.

Polgármesteri vagy orvosi kötelességének érezte, hogy elrendelje a városházán és az önkormányzat intézményeiben a kötelező oltást?

Orvosként meggyőződésem, hogy a védőoltás az, ami megállíthatja a járványt, és védelmet ad az embereknek. Polgármesterként pedig, mint munkaadónak, a kormány megadta azt a lehetőséget, hogy ennek a meggyőződésemnek a gyakorlatban is érvényt szerezzek.

A munkaadók, azon belül a polgármesterek egy része ezt nem lehetőségnek látja, hanem a felelősség átruházásának a kormány részéről.

Megszoktam, hogy felelősséget kell vállalnom a döntéseimért, és ez a döntés végül is közel áll az orvosi mivoltomhoz. A cselekvés jogi hátterét pedig a kormány megteremtette. Természetesen el lehet futni a fontos döntések meghozatala elől, lehet mérlegelni annak népszerűségét vagy népszerűtlenségét, lehet nem dönteni is, de részemről ez a magatartás elég álságos dolog lett volna.

Ön hányszor oltatta be magát?

Természetesen háromszor, ugyanis az egészségügyi dolgozók körében az oltást már hónapokkal korábban kötelezővé tették. Számomra az sem kérdés, hogy a közszférában dolgozókat is kötelezően meg kell védeni, hiszen ők nap mint nap emberek tömegeivel kommunikálnak a munkájuk során. Fokozottan veszélyeztetettek tehát, és az ügyfeleik is elkaphatják tőlük a vírust.

A városházán mekkora az átoltottság?

Az önkormányzati dolgozók 85 százaléka már felvette az oltást.

Az önkormányzat tulajdonában működő cégeknél is elrendelik a kötelező oltást?

A cégek vezetőit én nem utasíthatom, de megkértem őket, hogy hasonlóan járjanak el, mint mi a városházán. Elfogadták az érveimet.

Mennyi időt kaptak a vakcinák felvételére az eddig oltatlanok?

Hatvan napot azok, akik közvetlen kapcsolatban állnak az ügyfelekkel, kilencven napot pedig a többiek.

Mi lesz a sorsuk azoknak, akik nem hajlandók beoltatni magukat?

Lehetőségük lesz fizetés nélküli szabadságra menni.

A maszkhasználat is kötelező?

Az intézményekben kötelező, hiszen jelenleg nincs mindenki beoltva. A teljes átoltottság után nyilván újragondoljuk ezt a kérdést.

Mi az oka annak, hogy az emberek egy része hajthatatlan, és ellenáll az oltásnak?

Ők jobban félnek az oltás szövődményeitől, mint a betegség okozta veszélyektől, bíznak a saját immunrendszerükben. Az immunrendszer azonban olyan, mint egy sportoló, ha éppen nincs edzésben, és felkészületlen a konkrét ellenfélre, nem ismeri annak erősségeit, gyengeségeit, akkor alulmaradhat a harcban. Tudja előfordulhat, hogy valaki egy falusi kocsmában parasztlengőkkel le tud ütni néhány embert, de egy boksz- vagy karateversenyen képzett ellenféllel szemben már tehetetlen. Kell a célzott védelem elsajátítása, amire a védőoltás képezi ki az immunrendszerünk harcosait.

Hogyan fogja meggyőzni a vakcinában hitetleneket?

Senkit nem akarok meggyőzni, ezen a ponton már túl vagyunk. A járványügy egy szakma. Az álhírek hatására sületlenségeket terjesztő embereket viszont nem lehet meggyőzni. Gondoljon bele: én olyan oltást rendeltem el, amelynek a kifejlesztéséért egy éve még imádkoztunk, most meg sokan ez ellen hadakoznak. A szakemberek ezerszer kifejtették érveiket, mégsem hisznek nekik. Tudja, igencsak meglepődne az a Facebookon önképzett, oltást ellenző ember, amikor valamilyen sürgős vagy akár tervezett műtétje előtt megkérdezné az őt operálni készülő sebészt, hogy hol végzett, és azt a választ kapná: együtt jártam önnel az élet iskolájában. Nem hiszem, hogy ettől megnyugodna a beteg. Ne vegye nagyképűségnek, de ahhoz, hogy orvosként véleményt formáljunk egy-egy ilyen kérdésben, irdatlan sokat kellett tanulnunk, nemcsak az egyetemen, hanem ma is, nap, mint nap.

A poszt-covid állapot mennyire gyakori a szívbetegek esetében?

Sajnos okozhat súlyos, esetleg tartós állapotot, de manapság azért sok mindent ráfogunk a Covidra. És én is hajlamos vagyok arra, hogy az önmagamon észlelt tüneteket időnként túldimenzionáljam. A feleségem már jól ismer, amikor a második oltást megkaptam és utána tíz percet vártunk a rendelő előtt, mellénk ült a tüdőgyógyász főorvos, és azt megkérdezte: nem vagyok-e rosszul, mert ki vagyok pirulva, és elég elesettnek látszom. Erre a feleségem legyintett egyet és annyit mondott: hagyd, minden oltásnál ezt csinálja. Ez is egy bizonyíték arra, hogy az orvos is ember, ugyanazokkal a félelmekkel, aggodalmakkal, mint bárki más, de esetében ezt felül kell írja a szakmai ismeret. Amikor egy kritikusabb esetben döntök a gyógymódról, akkor mindig arra gondolok, hogy ezt anyámnál vagy apámnál hogyan csinálnám. És soha nem arra, hogy magamon milyen beavatkozást hajtanék végre, és hogyan. Ezért rossz a kérdés az orvostól, hogy önmagának beadná-e az oltást. Ettől az orvosok néha elbizonytalanodnak. Ha viszont úgy szól a kérdés: szeretett családtagjának, akiért nagyon izgul, beadná-e a vakcinát, biztos határozott választ adna. Visszatérve eredeti kérdésére: a poszt-covid tünetek pontos megítéléséhez, annak kimondásához alapos vizsgálatokra, és átgondolt értékelésekre van szükség.