Máté Lívia hivatása egy személyes veszteséggel kezdődött. Több mint húsz évvel ezelőtt, édesapja temetésén szembesült először azzal, milyen fájdalmas tud lenni egy személytelen búcsúztatás.

A család mindössze néhány személyes gondolatot kért, hogy a szertartás az elhunyt életéről szóljon – ezek azonban nem hangzottak el. – idézte fel Lívia.

A hiány, a személytelenség és az el nem mondott történetek élménye mély űrt hagyott a szertartás után mindenkiben. Ekkor fogalmazódott meg benne először: a búcsú lehetne más is. Emberibb. Valódibb. Az elhunytról szóló.

Ettől kezdve a családban és a baráti körben ő lett az, aki a temetéseken egyedi beszédet mondott. Később már ismerősök is felkérték erre. Hivatása azonban sokáig más területhez kötődött: közel harminc évet dolgozott az egészségügyben, gyógyszerismertetőként.

Elmondása szerint a Covid utáni években döntött úgy, hogy hivatást vált, és teljes egészében annak szenteli magát, ami addig is természetesen áradt személyiségéből: megnyugvást nyújtani a családoknak a legnehezebb élethelyzetükben.

Rendezvényszervezői és szertartásvezetői végzettséget is szerzett, tíz éve esküvőkön szertartásvezetőként dolgozik, hat éve pedig polgári búcsúztatásokat és vízi temetéseket vezet Győrben és környékén.

Hogyan dolgozik Lívia? – Személyes beszélgetések a búcsúztatás alapja

Minden búcsúztatásra való felkészülés egy hosszú, személyes beszélgetéssel kezdődik. – avat be Lívia.
Másfél–két órát is szán arra, hogy megismerje az elhunyt életét: gyerekkori történeteket, közös nyaralásokat, ünnepeket, apró, sokszor mosolyt csaló emlékeket. Ezekből a mozaikokból áll össze az a kép, amely alapján megszületik a búcsúbeszéd.

Ez a találkozás nemcsak az ő munkáját segíti, hanem a család számára is lehetőséget ad arra, hogy kimondják, felidézzék, elrendezzék mindazt, ami bennük maradt – magyarázza Lívia.

A búcsúbeszéd mindig az elhunyt személyiségére épül. Van, amikor megható, van, amikor csendes, és van, amikor – a család kérésére – mosolyt és nevetést is hoz egy-egy élmény felidézése.
„Mert az elhunyt teljes életéhez ezek is hozzátartoznak” – teszi hozzá Lívia.

A ravatalt és a környezetet is az elhunytra emlékeztető tárgyakkal igyekszik még bensőségesebbé tenni. Gyakran előfordul, hogy a családtagok egy része külföldön él, és nem tud részt venni személyesen a búcsúztatón. Ilyenkor képeken és videófelvételek formájában juttatják el a távoli hozzátartozóknak a meghitt pillanatokat.

Vízi búcsúztatás a Dunán – Természetközeli megemlékezés

A vízi búcsúztatás a természetben zajlik, nyugodt, békés, letisztult környezetben. A szertartás során a hamvakat vízben lebomló urnában engedik a Duna sodrásába. A család egy része hajóval kíséri el az elhunytat a folyó közepe felé, majd rózsaszirmokat szórnak a vízre, amelyek távolodása még sokáig látható a partról, miközben az elhunyt kedvenc zenéi szólnak.

Ez lehetőséget ad az elengedésre, a békés búcsúzásra, a csendes emlékezésre. Sok család ekkor éli meg először, hogy a búcsúzás nem csupán fájdalmas, hanem megnyugtató is lehet – osztja meg tapasztalatait Lívia.

Vannak történetek, amelyek a mai napig élénken élnek benne. Ilyen például az az idős házaspár (92 éves) esete, akik együtt szerettek volna eljutni a tengerhez. A feleség előbb halt meg, így a férj az otthonában őrizte szeretett társa hamvait addig, amíg az ő ideje is elérkezett. Majd a családjuk együtt bocsátotta őket a víz ölelésébe, teljesítve kívánságukat.

Gyerekek, állatok és az emlékezés szabadsága

Lívia számára különösen fontos, hogy a búcsúztatás minden résztvevőhöz szóljon. A családok szívesebben hozzák el kisgyermekeiket is a természetbe, mint a temetőbe. A gyerekek gyakran rajzolnak valamit, amit papírcsónakokká hajtogatva ők helyeznek a vízre. Ez számukra is élmény és emlék lesz majd felnőtt korukban.

„Ez egy kifejező módja az elengedésnek, és segíti a megnyugvást is” – mondja.

A háziállatok jelenlétét is támogatja, mert ha a haláleset hirtelen történik, a négylábú családtag nem érti, miért nem jön haza többé a gazdi? Tapasztalata szerint a kutyák számára is megnyugtató, ha megszaglászva a hamvakat elbúcsúzhatnak – ez sokszor a családnak is különleges, gyógyító pillanat.

Lívia szerint az emlékezés nem sírhelyhez kötődik. Van, aki úszómécsessel tér vissza a helyszínre, más egy szál virággal, megint más csak gondolatban. Mindegyik egyéni.

Miért keresik fel Líviát a családok? – Mert Figyelem, idő és tisztelet

Egyre többen választanak olyan polgári búcsúztatást és vízi temetést, amely nem sablonokra épül, hanem valódi figyelemre, együttérzésre. Lívia ebben nyújt segítséget a családoknak.

Az elmúlás nem csak veszteség, hanem a szeretetre való emlékezés is.