A győri Arrabona Városvédő Egyesület azt szeretné, ha a révfalui Kossuth-hídat újra négy Turul madár díszítené a hídfők kő obeliszkjen. Az egyesület véleményét az alábbiakban adjuk közre.

 Számos olvasói fotópályázat képeinek adnak teret a helyi digitális és nyomtatott sajtófelületek. A legtöbbször díjat kiérdemlő fényképek témája városkép, vagy csodálatos, verőfényes napsütésben, vagy az alkonyi órák speciális, sokszor egészen valószínűtlen fényviszonyai közt. A városkép, pláne a történelmi város arca hálás téma, hiszen mit is ismerünk mi győriek a legjobban, mint az annyiszor látott, olykor ódon hangulatú, de mégis bájos hagyományos utcáink, tereink képét. Különösen szeretik a fotósok azokat a történelmi belvárosi helyeket, melyek az utóbbi évek városfejlesztései révén megújultak. Ilyen és a leggyakrabban díjnyertes fényképfelvételeken látott városi helyszín a Révfaluba vezető Kossuth híd belvárosi hídfője. Be kell vallani, nem csak a jelenkor kedvelte oly annyira ezt a valóban szép városi színhelyet.
A krónikák szerint, mikor a török elfoglalta a győri várat, Ali pasa a Vízi (Duna) kapu fölé „kéjtornyot emeltetett, innen gyönyörködött háremhölgyeivel a naplementében. Valóban a 19. század végéig fennmaradt Mosoni-Duna és Rába folyók torkolata itt kisebb tóvá terebélyesedett, rajta a hajók ringatózó látványa és az alkonyat fényei egészen sajátságos atmoszférát hoznak itt létre.

1928. óta a Révfaluba vezető szép ívű Kossuth híd látványa uralja ezt a környezetet, mely hosszú története során a legtöbbször bolygatott, pusztított városterületnek tekinthető. Mióta a híd íves főtartója és szerkezete díszvilágítást kapott a látvány az esti órákban is tetszetős.
A visszavonuló német csapatok a hidat 1945 márciusában felrobbantották, a helyreállítás kalandos története 1947-ben fejeződött csak be sikerrel. Az akkori rendszer igyekezett eltüntetni az előző szimbólumait, köztéri ábrázolásait, így esett a folyamat áldozatául akkor a háborúban egyébként épen maradt négy darab hídfőt díszítő Turul madár. Nem hisszük, hogy magyarázat kell ahhoz, hogy a magyar nép misztikus madara, hogyan vált elvárt, majd tiltott ábrázolássá. Szerencsére ennek a világnak vége, a Turul madár újra jó helyén van, jelképezve a magyarság égi eredetét és jöttével tavasszal az örök megújulást.

Egykor a sajtó a Dunántúli Hírlap 1928. 04. 11-én így írta le a Turul szobrok érkeztét:

“Nagyszombaton felrepült az első turulmadár az új hid városfelőli oldalán. Hét méter magas kőtalapzatán áll a bronzmadár, karmai között fekvő kardot tart. Lányi mester (Lányi Dezső, született Leimdörfer Ignác (Bán, 1879. január 23. – Hollywood, 1951. május 4.) magyar szobrász.) sikerült műve, melyet a fővárosban öntöttek bronzba. A mutatós díszekből úgy a városi, mint a révfalui oldalon kettő-kettő fog állani az ívezet előtt s kétségkívül sokat emel a hid szépségén.”

Ma a négy rendkívül míves alkotás közül csak kettő áll a belvárosi hídfőnél, melyet a Győri Városszépítő Egyesület segítségével állítottak helyre az 1990-es évek első harmadában. Sajnos a helyreállításba hiba is csúszott, mert a turul talapzatául szolgáló kő obeliszk jó egy méterrel alacsonyabb lett, mint az eredeti. Valószínűleg emiatt nem került sor a karos kovácsoltvas lámpatartók elhelyezésére sem.

Pedig ez a valóban szépen helyreállított és többször felújított híd megérdemelné ezeket a díszeket eredeti arányukban és teljes kiépítettségükben. Olyan beruházás ez, mely csekély költség árán, de igen sokat emelne épített környezetén. Nem állítjuk ezzel ezt, hogy minden régiséget helyre kell állítani, de a hídfői Turul szobrok esete egyértelmű, mert nélkülük a Kossuth híd csak olyan, mint mondjuk a Lánchíd lenne kőoroszlánok nélkül, vagy a Szabadság híd Turuljai nélkül.

Szerintünk itt az idő a megvalósításra, minden polgár megelégedésére.

Arrabona Városvédő Egyesület