Hirdetés
Egy boldog festő mindennapjai

Kergetem az örömöt

Fotó: O. Jakócs Péter
J. Kovács Andrea
2021.05.23. 14:20

Hargitai Beáta irigylésre méltóan fiatalos. Bár hetvenes éveinek második felében jár, naponta biciklire ül és kincsvadászatra indul. Kincset pedig bőven talál, hiszen Győr még ma is számtalan régi házat, rejtett szépséget őriz, amit az avatott szemű, ügyes kezű asszony előbb fotóvá, majd akvarellé formál.

Hirdetés

Csak a nyugdíjas éveidben kezdtél alkotni. Addig sosem éreztél rá késztetést?
– Iskolásként is rajzoltam. Apám mindig festett, a szemem egész gyerekkoromban pallérozódott, ellestem tőle az alapokat. Mi tagadás, a családban benne van a kézügyesség. Nagyapám szobrásznak készült, de a tüdeje nem bírta a kőport, dédapám pedig címfestő volt. A csíra megvolt, az öröklött tulajdonság sokat segített, így bennem is hamar mutatkoztak a jelek. Középiskolában szakkörbe jártam, próbálkoztam. Sokat rajzoltam, aztán a fiatal évek, a házasság, a gyerekek nevelése, a munkahely mellett másra nem jutott időm. Amikor nyugdíjas lettem, hirtelen nagy szabadság szakadt rám. Már minden szekrényt és fiókot elrendeztem, s nem tudtam mit csinálni… Akkor kezdtem el rajzolgatni. Egyszer a lányom megkérdezte: miért nem festesz? Aztán mindennap újból megkérdezte, végül elszégyelltem magam és nekiálltam.

Azóta akvarellel dolgozom. Nincs papírom róla, nem vagyok iskolázott művész. Én csak egy kis boldog festő vagyok.

Hirdetés

Rengeteget dolgozol, mint aki minden elvesztegetett időt be akar pótolni…
– Biciklizek, rendületlenül járom az utcákat. Bontják az öreg házakat, ha jó állapotban vannak, akkor is, mert a fiataloknak új kell. Mostanában sokat vagyok Szigetben, Újvárosban. Gyűjtöm a szépen felújított régi házakat. Lefotózom. Egy-egy épületről rengeteg felvételt készítek, azokból választom ki azt az egyet, amiről az akvarellt festem. Szinte mindennap csinálok egy képet. Törekszem a hűségre, a színharmóniára. Kergetem az örömöt, magamnak készítem elsősorban a képeket.

Sok idő elmegy a fiatalságra, a megélhetésért való munkára, a gyerekek felnevelésére. A férfiak többsége nem szereti az alkotó asszonyokat, szerintük a nőnek jó helye van a lakásban. Eleinte az én férjem sem röpködött az örömtől, de később azért elismerte, amit csinálok.

Biztatnád a nőket az alkotásra?
– Feltétlenül bátorítok minden nőt. Próbálja ki magát! Természetesen nem lesz mindenki csodálatos művész, de megismeri az örömet, a sikerélményt, ami hihetetlenül inspiráló érzés. Érezzem jól magam, amíg dolgozom, legyen valami plusz, ami kirángat a hétköznapok taposómalmából. Olyan rövid ez a kis élet, az örömszerzés legyen a lényeg. Amíg valaki dolgozik, addig ezt nehéz elérni, de a nyugdíjas kor kiváló idő erre. Nem pénzkérdés, hanem akaraterő, hogy a belső békét megteremtsük. Egy egészen új életet lehet kezdeni a nyugdíjba vonulás után. Akár éveket is kaphatunk pluszba, hiszen a nyugalom, az öröm, a boldogság az egészségre is kihat. Ha viszont nem sikerül megteremtenünk, akkor vesztesek leszünk, mert lemaradunk egy csodálatos életszakaszról.

Kapcsolódó témák: #köztünk élnek | #Kultúra |
likeold
a fb oldalunkat