„Jobb ember lettem ebben a közösségben”
Nagy Józsefné EDIT mozgáskorlátozottak E Elnöke ojp (11)
Nagy Józsefné Joó Edit, a mozgáskorlátozottak megyei egyesületének elnöke szerint a legfontosabb dolog az életben, hogy tudjunk szeretetet adni és azt tudjuk is elfogadni. Az egyesülethez kötődéséről, az álmairól, az asztalfióknak írt történeteiről és a közösség erejéről beszélgettünk.
Közel harminc éve a Csermajorban tejipari szakemberként végzett, a Győri Tejüzemben, majd a Kunszigeti tejgyűjtőben dolgozó Nagy Józsefné Joó Edit álmában sem gondolta volna, hogy néhány év múlva új irányt vesz élete. 1993-ban egy lejárt szavatosságú antibiotikum miatt megbetegedett a négyéves fiúgyermeke. A mozgásfejlesztéshez ajánlott úszást próbálgatták az uszodában, elmondása szerint az volt az a pillanat, ami a mozgáskorlátozottak megyei egyesületéhez vezető úton elindította.
„Mindketten sírdogáltunk, én a medence partján, a kisfiam a vízben, aztán egy kerekesszékes férfi ölében ülve pillantottam meg őt, persze könnyek nélkül. Szabó János, az egyesület alapítója volt a mozgássérült úr, aki csak annyit mondott: Nem sírni, tenni kell gyógyulásért” – mesélt megismerkedésükről Edit. Ahogy telt az idő, egyre jobban bekapcsolódott a mozgáskorlátozottak megyei egyesületének munkájába, ahol elnökségi tagnak is megválasztották.
„Megváltozott az életem, egyre jobb ember lettem ebben a közösségben. 2011. november 30-ára terveztük az egyesület 30 éves jubileumának ünneplését, akkor hunyt el az alapító-vezető Szabó János. Halála előtti években sok mindent megmutatott, átláttam a működést és megtisztelő volt számomra, hogy felkértek az egyesület vezetésére” – mondta a jelenlegi elnök, aki félelemmel telve kezdett a munkának, de megnyugtató volt számára, hogy a nagy múltú országos egyesület alapító tagjai is segítették.
Szeretett munkahelyének életében is folyamatos a fejlődés, jelenleg közel 3000 tagjuk van 133 településen. Az érdekképviselet mellett 2012 óta foglalkoztatnak a Lajta út 27/B alatti központjukban mozgáskorlátozott és egyéb fogyatékossággal élőket. Ékszereket, bőrtermékeket készítenek, nyomdai munkát végeznek, több gyár és üzem ad megrendelést, elfogadva a sérültséggel élők munkatempóját és értékelve az általuk nyújtott minőséget. Edit egyik álma, hogy 21-ről bővíthessék a létszámot 30 főre, még több társuknak adhassák a munka örömét és az érte járó fizetést. Segítő emberekből nincs hiány, az adományok mellett egy 9 személyes kisbuszt is vásárolhattak a Magyar Nemzeti Bank jóvoltából, amit kerekesszékesek szállítására alakíttattak át. Másik vágya egy áruszállító autó beszerzése, amely ugyancsak az egyesületet szolgálná. Nagyon jó a kapcsolatuk a társszervezetekkel, és kiállításokat, sport és szabadidős programokat, kirándulásokat is szerveznek a mozgáskorlátozottaknak és családtagjaiknak.
„A közösség ereje a közösségben van” – vallja Edit, akinek minden évben egyik legnagyobb élménye az általuk szervezett adventi fesztivál. A karácsonyfa legszebb éke ez a rendezvény, a segítésről, a szeretetről, az elfogadásról szól. A jó dolgok szerinte azért történnek, mert tudnak fohászkodni és alázattal élni. „A boldog gyermekkor, a tisztességre, szeretetre tanító-nevelő családi háttér, a szülők, nagyszülők és barátok mindannyian hozzátettek a személyiségemhez.
Sok éve verseket és novellákat írok, egyelőre még az asztalfióknak, egyszer összerendezem könyvvé. Minden, számomra fontos eseményt történetté formálok. Úgy érzem, az írás vágya mindig bennem volt, de nem éltem vele, ma már büszke vagyok a leírt soraimra” – vallott hobbijáról Edit. Az országos egyesület felügyelőbizottságába is beválasztott megyei elnök úgy véli, az élete értelmét jelenti, hogy a mozgáskorlátozottakért dolgozhat férje és családja támogatásával. Két fia közelmúltbeli esküvője után mostantól pedig egy kislányunoka teszi még boldogabbá a mindennapjait.