A télre magára hagyott épületekben, például nyaralóban, kerti faházban számos óvintézkedést kell tennünk, amit nem célszerű az utolsó hétvégére hagyni.
Az egyik legfontosabb a vízhálózat és a vízmérő víztelenítése, valamint a vízmérőakna gondos felkészítése a télre. Ha nem vigyázunk, kár érhet minket: nemcsak az elfagyott mérő pótlásának költségei, de a kiolvadást követően az elfolyt víz díja is minket terhel. Kezdjük a vízaknánál. Zárjuk el a bejövő vízvezetéket az utca felőli főelzárónál. Leggyakrabban egy golyóscsapot kell elfordítani úgy, hogy a fogantyú a cső irányára merőlegesen álljon. Ezután engedjük le a víztelenítő csonkon a belső vezetékekben lévő vizet. A csonknak a fagyhatár alatti vezetékszakaszon, a belső hálózat legmélyebb részén, vagyis leggyakrabban a vízaknában kell lennie. Szinte mindig egy „háromállású csap” van beépítve: nyit, zár és ürít állással. Nekünk most a harmadik kell, ezen engedjük ki a vizet. Ha ilyen még nincs, feltétlen alakíttassuk ki. A csap maradjon zárva.
Ezután szigeteljük a vízmérőt, takarjuk le 4-5 rétegű építési fóliával, ez a legbiztosabb szigetelő anyag. Legjobb a vízmérőaknát felül is gondosan szigetelni. Jó szolgálatot tehet egy 4-5 centiméter vastag hőszigetelő (hungarocell) lap, amit vágjunk pontosan akkora méretűre, amekkora az aknafedlapunk és alulról rögzítsük a fedőlaphoz. Ha gondosan szigetelünk, nem érhet bennünket meglepetés tavasszal.
Ne feledkezzenek el a kerti csapról sem, engedjük ki belőle a vizet és szigeteljük, csomagoljuk be a hideg ellen, mert a csővezeték könnyen „levezetheti” a hideget az aknába. Odabent ne felejtsük el a WC víztartályát kiüríteni. A fagyveszély érinti a bűzelzáró csőszakaszokban lévő vízdugókat is. Akár le is szerelhetjük ezeket, vagy kipumpálhatjuk belőlük a vizet. Vannak, akik fagyálló, fertőtlenítő hatású folyadékot töltenek a bűzelzárókba.