Számomra Győr nemcsak a világ, hanem a szívem közepe is. Amikor külföldön fociztam, akkor sem fordult meg bennem, hogy nem jövök vissza a városomba. Itt gyerekeskedtem, édesapám nyomdokain lettem DAC-os, rengeteg a barátom, megbecsülnek a városban, kétszer kaptam Pro Urbe díjat – egy marcalvárosi sportsörözőben mondja ezt Hannich Péter. Errefelé lakik, mindenki ismeri, megszólítja, ugratja, kérdezi. Engem például Mattersburgban is így fogadnak majdnem negyven év után, ahol befejeztem az aktív játékosi pályafutásomat – jegyzi meg a labdarúgó szakember.

1977-ben a Rába stadion ünnepélyes megnyitóján az ETO-nál is bemutatkozott. Később középpályásként gólkirály is lett. Verebes József ETO-jának vezéralakjaként játszott.

Veréb minden meccs előtt azt mondta: színpadra föl! Majd ott dől el, mire vagyunk képesek. Ha győzünk, megtapsolnak, ha rosszak voltunk, kifütyülnek. Ez a mérce, minden más csak magyarázkodás – emlékszik vissza a Mágus szavaira.

Hannich Péter olyan csapatokban is szerepelt, mint az AS Nancy Lorraine, amelynek egy időben Arsene Wenger volt az edzője. Huszonhét alkalommal pedig a magyar válogatott mezét is magára húzhatta.

Mennyire más most a futball? – kérdezem tőle.

Kicsit úgy érzem, megfordult a világ. A mi időnkben mindenki tudta, hogy ha nincs meló, nincs eredmény. Ha nincs eredmény, nincs pénz. Most, ha sportvezetőként leülök tárgyalni egy fiatal játékossal, az első kérdése az, mennyit tud keresni – mondja keserűen a MÁV DAC-ból induló sportegyéniség, aki jelenleg az Ajkai Futballklub sportigazgatója, s a győri DAC sportegyesületének elnökségi tagja.

A DAC sorsánál le is ragadunk a beszélgetésben. Visszafogja magát, de azért megosztja elégedetlenségét:

Dr. Dézsi Csaba András polgármesterségének utolsó közgyűlésén döntés született arról, hogy a DAC-Utánpótlás FC Kft. 2025 július elsejéig átadja a felnőttcsapat indulási jogát a DAC sportegyesületének. Mi előtte tíz hónapon át sokszor tárgyalni próbáltunk a kft. vezetőjével, eszünkbe nem jutott kitúrni őket, együttműködésre tettünk javaslatokat. Húzták az időt egészen addig, míg le nem járt a nevezési idő. Így jogelőd nélkül csak új csapatként indulhattunk a megye III.-ban, pedig már a megye I.-ben játszott az együttes. A játékosok többsége elment, nem akart ekkorát visszalépni. Újra kellett építenünk a csapatot, de nem adtuk fel. Azt viszont nem értem, mi az oka annak, hogy a jelenlegi városvezetés nem kéri számon a kft. ígéretét, sőt belenyugszik abba. Ezt felelőtlenségnek tartom. A sporttelep a városé. Érthetetlen magatartásuk miatt majdnem a süllyesztőbe került a DAC felnőttcsapata.

Hannich 2021-től a Győri ETO sportigazgatója is volt.

Én más utat akartam járni, mint később a szlovák tulajdonos – ismeri el. – Úgy gondoltam, hogy ha az akadémiákba ennyi pénzt öntött az állam, csak kineveltek tehetségeket, akikre alapozni lehet, s nem külföldről kell összegyűjteni a csapatot. Nem az én szándékom érvényesült. Ennek ellenére szurkolok nekik, a sikereikhez gratulálok, a meccsekre viszont nem járok ki. Örülök annak az új szabálynak, hogy legalább öt magyar labdarúgót játszatni kell. Az kívánom az ETO minden játékosának, hogy öt év múlva is itt legyenek, ha hozzák az eredményeket, és később majd jó szívvel emlékezzünk győri éveikre. Negyven év múlva pedig ünnepeljék őket úgy, mint engem a városomban, vagy azokon a külföldi helyeken, ahol játszottam.

Hannich a Mindenki Győrért Egyesületben is érthető módon elsősorban a sport győri jövőjével foglalkozik.

Az elmúlt tizenöt évben a városban komoly infrastruktúrája alakult ki a sportnak – mondja. – Erre alapozva ide több sportágban is világversenyeket kellene hozni, ez a turizmust is fellendítené. Példaként új és népszerű sportként ott van a teqball, amelynek világbajnoki döntőit a belvárosban, mobil lelátókkal nagyközönség előtt is meg lehetne rendezni. Az Olimpiai Sportcsarnok, az Audi Aréna, vagy felújítás után az ETO stadion kínálja a nemzetközi rendezvények lehetőségét. Ki kellene használnunk őket. Ennek azonban nem látom jeleit. Más területen is úgy tapasztalom, hogy a város fejlődése megrekedt.