A roma felzárkóztatásért végzett kiemelkedő munkája elismeréseként Jakus Lászlót díjazta a győri önkormányzat. A Czinka Panna Roma Kulturális Egyesület elnökével beszélgettünk.

Miért döntött úgy, hogy a díjjal járó pénzjutalmat jótékony célra fordítja?

Nagyon jólesik ez az elismerés, és megtisztelő, hogy a nevem szerepel a díjazottak listáján, de nem csupán az enyém az érdem. Czinka Panna az első női cigány prímás volt, és itt, a róla elnevezett egyesületben immár 18 éve egy közösség tagjaiként dolgozunk. Ezért döntöttem úgy, hogy a pénzjutalmat a tanodáinkba járó gyerekek oktatási programjára ajánlom fel.

Ne segélyt adjunk, hanem lehetőséget – ha jól tudom, ez az egyik mottójuk.

Így van, nem halat adunk, hanem hálót. Tűzoltás és segélyek helyett igyekszünk hosszú távon megteremteni azokat a feltételeket, amelyekkel a hátrányos helyzetű roma fiatalok fontos lépéseket tehetnek egy jobb élet, a sikeres integráció felé, és kezükbe vehetik a saját sorsukat. Nem elméleteket gyártunk, hanem a terepen dolgozunk. Az országban jelenleg öt tanodánk működik, ebből kettő Győr-Moson-Sopronban található, Győrszemerén, illetve Újrónafőn. Ezekbe a tanodákba összesen 145 fiatal jár, akiknek az iskola után pedagógusok és szociális emberek segítenek a felzárkózásban.

Van arra fogadókészség, hogy az iskola után még tanuljon a gyerek?

Van, mert olyan élményeket kínálunk, amelyeket a családjuk sokszor nem tud megadni számukra. Többek között nyári táborokat, kirándulásokat, színházlátogatásokat szervezünk. A tanoda tulajdonképpen egyfajta átmenet az iskola és a család között, ahol év közben a szociális, a matematikai, a szövegértési, a kommunikációs és a digitális készségeiket fejlesztjük, gyakran játékos formában és modern technikai eszközökkel.

Vannak sikertörténetek?

Van olyan egykori tanodás diákunk, akinek az élete rendeződött és ma mentorként jár vissza, hogy a többieknek segíthessen. Eljuttatni ezeket a fiatalokat az érettségiig, a továbbtanulás lehetőségéig mindenképpen siker. De ha lesz esélyük szakmát tanulni, elhelyezkedni, vagy csak egyszerűen bent maradnak az oktatási rendszerben, már akkor sem dolgoztunk hiába. Volt egy édesanya, aki a kislányát hozta hozzánk, majd kiderült, hogy ő maga sem tud írni és olvasni. A kollégáink megtanították, és ezzel megváltozott a család élete.

Meddig biztosított a működésük?

Decemberben remek híreket kaptunk a minisztériumtól: eldőlt, hogy további három évig működtethetjük a tanodáinkat, amelyek közül a legújabbat most januárban nyitottuk meg Nógrádban. A folyamatos építkezésben és a hosszú távú megoldásokban hiszünk. Hogyha harminc fiatal közül akár csak tíznek sikerül megváltoztatni az életét, akkor már megérte a munka, amelyet a jövőben is szeretnénk tovább folytatni.