Ismét fáklyás felvonulással emlékezett 1956. október 23-ára Győrben a Fidesz-KDNP. A megemlékezés a Török István utcai emlékhelyénél kezdődött, és Tihanyi Árpád szobránál fejeződött be, dr. Fekete Dávid, Győr és térsége fejlődéséért felelős miniszteri biztos mellett Kiss-Hegyi Anita kulturális államtitkár is beszédet mondott.

Október 23-ának előestéjén tartotta városi megemlékezését a Fidesz-KDNP. A fáklyás felvonulás a Török István utcában felállított emlékműnél, koszorúzással kezdődött, az összegyűlt tömeg innen, a fáklyák meggyújtása után együtt sétált át a Tihanyi Árpád 55. előtt nemrég felállított Tihanyi Árpád-szoborhoz.

A szobornál a Himnusz közös meghallgatásával folytatódott a megemlékezés, majd Nagy Balázs színművész szavalta el Dutka Ákos Ember és magyar című versét.

Ezután dr. Fekete Dávid, a győri frakció vezetője, Győr és térsége fejlődéséért felelős miniszteri biztos mondott beszédet. „Hatvankilenc éve ez az este jelentette azt a drámai pillanatot, amikor a múlt, a jelen és jövő összeértek. Ez az este volt, amikor minden kezdődött. A forradalom lángja még nem gyulladt fel, de a mélyben, a szívekben már ott parázslott. Fiatalok, családos emberek, meglett győriek, vagongyári dolgozók, egyetemisták, férfiak, nők, lányok és fiúk mind ugyanazt érezték, ugyanazt akarták. Szabadságot az embereknek. Biztonságot a családoknak. Békét az országnak. Először csak suttogták, majd remélték, végül pedig akarták. Egy este, amikor az olthatatlan, a birodalmat megrendítő, a magyarok szívében ott parázsló tűz felgyulladt, és elsöpört minden rosszat az életünkből. Ma este – ahogy akkor – nem a harc zaját halljuk, hanem a szív dobbanását, Győr szívének dobbanását. Egy városét, amely évtizedek óta ugyanazt akarja: békét, biztonságot és szabadságot“ – kezdte beszédét dr. Fekete Dávid.

Mint a politikus elmondta: nem véletlen a helyszín választása sem. „Városunk fura ura ezt a szoborállítást hálIstennek nem akadályozta meg, tudjuk, a textiliprai munkások, a győri balett és a kekszgyár emlékművei nem voltak ilyen szerencsések. Tihanyi Árpád példaképünk, aki hitet adott, irányt mutatott, és mind a mai napig inspirál mindannyiunkat. Ő volt az, aki a forradalom napjaiban nem a félelmet, hanem a reményt képviselte. Ő volt az, aki a győriek hangját, akaratát hallhatóvá tette egy olyan korban, amikor csendre akartak inteni bennünket. Ő volt az, aki megmutatta, micsoda erő lakozik bennünk, ha összefogunk egymással, ha együtt gondolkodunk, ha ugyanazt akarjuk és közösen cselekszünk érte“ – hangsúlyozta Győr jeles alakjának emlékezetét. Mint elmondta: Tihanyi Árpád egy józanul gondolkodó, tisztán érző győri polgár volt, aki hitt abban, hogy a város a közösségé és hogy sorsunk csakis rajtunk múlik. „Éppen ezért hitt abban is, hogyha egyszer mi összefogunk, akkor azzá tesszük ezt a várost, amilyennek megálmodtuk, nem állhatja utunkat sem ármány, sem erő, sem pedig félelem.”

„Itt, a mi városunkban, az országban elsők között alakult meg a Nemzeti Tanács – a békés újrakezdés, a biztonságos élet, és a szabad építkezés reményével. A győriek akkor sem a rombolás, és nem a bosszú mellett tették le a voksukat. Összefogást, szabadságot és fejlődést akartak! Akkor, abban a néhány napban, amikor az egész ország lángokban állt, itt, Győrben felragyogott valami, ami azóta is megvilágítja a várost és annak jövőjét. Ez pedig nem más, mint a hit, hogy egy közösség ereje nagyobb, bármilyen elnyomásnál. A hit abban, hogy együtt bármire képesek vagyunk. Győr ott és akkor vált a bátorság, az összefogás és a szabadság városává. Ez a város nemcsak harcolt, hanem példát is mutatott. Akkor, ott a győriek nemcsak saját magukért harcoltak, hanem a jövőnek, nekünk is üzentek: közösség nélkül nincs városunk, közösség nélkül nincs jövőnk!” – emelte ki dr. Fekete Dávid.

“’56-os forradalmunkat leverték. Kemény megtorlásokban volt részünk, melynek mártírjává vált Tihanyi Árpád  is. Egy dolgot azonban nem tudtak leverni, eltörölni, elnyomni: a győriek összefogását, mindennél erősebb közösségét. Azt a szellemet, amelynek köszönhetően ez a város mindig egy emberként mozdul, amikor csak kell. Azt a szellemet, ami a forradalom után is ott maradt az üzemcsarnokokban, iskolaudvarokon, a tereken és utcákon. Azt a szellemet, amelyet az emberek egymás szemébe nézve azonnal megéreztek és megértettek: együtt erő vagyunk. Ez a szellem ma is itt van velünk. Ő hozott el ma mindannyiunkat ide. És ott van most is az otthonokban, az üzemekben, az irodákban, az iskolákban. Ott van minden győri ember szívében. A legszebb örökség, amit ’56 hőseitől kaptunk, hogy a közösség a legnagyobb erő, amire városnak szüksége van” – emelte ki a miniszteri biztos, aki a történelmi visszaemlékezés mellett a jelenkor történéseire is reagált.

„Háború, gazdasági nehézségek, versenyképességét vesztő Európa. Azok a vezetők, akik ezekben az időkben sem csinálnak mást, mint önös politikai érdekből a győriek megosztásán mesterkednek, akik személyes sértettségből mennek neki városunk legnagyobb munkaadójának, akik fiatal sportolók százainak sportolási lehetőségét akadályozzák, akik úgy állítanak minden fillért az élére, hogy közben saját maguknak milliós jutalmakat osztogatnak, azok egész egyszerűen nem méltók a feladatukra. Akinek az a legfontosabb dolga ezekben az időkben, hogy minél több olajfát ültessen a Dunakapu térre vagy rovarhotelekkel telepítse be a várost, egész egyszerűen képtelen felismerni a győriekre leselkedő veszélyeket. Azok, akik első sorban csápolnak Magyar Péternek, s közben gyávák nemet mondani a győrieket is veszélyeztető szja-emelésre, nem rejtik véka alá: ők bizony azt az oldalt képviselik, amelyik az adókedvezmények megszüntetése, az szja emelés, a nyugdíjcsökkentés pártján áll. Ilyenkor kell igazán emlékeznünk arra, mit tanított nekünk 1956. Ilyenkor kell igazán hallgatnunk a szívünkre: egymás nélkül gyengék, együtt viszont legyőzhetetlenek vagyunk“.

Dr. Fekete Dávid zárógondolata az összefogásról szólt. “Ezt a békét és összefogást csak mi tudjuk megteremteni. Ha mi összefogunk, akkor Győrt nem érheti baj […]. Tihanyi Árpád szobra legyen az a pont, ahol a győriek – idősek és fiatalok, múlt és jövő – újra egymásra találnak. A hely, ahol mindig megerősítjük magunkat abban, hogy amit egyszer a győriek közösen felépítettek, azt senki sem döntheti le!”

A megemlékezésen felszólalt Hegyi-Kiss Anita, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) államtitkára is. „Tihanyi Árpád az a megingathatatlan karakter volt, aki haláláig acélegyenes maradt – egésen a bekecse gallérján végzett utolsó öltésekig, ahová búcsúlevelét rejtette. Tihanyi Árpád nem félt, nem torpant meg – tenni akart” – elevenítette fel az államtitkár. A teljes megyében tisztelt és elismert tanárként vállalta azt, ami egy igazi értelmiséginek a feladata: a felelősséget a közössége iránt. Ő volt az, aki 1956. október 25-én ismerősei és tanítványai kérésére elszavalta a Nemzeti Dalt a győri autóbusz-pályaudvarnál zajlott tüntetésen. Ő volt az, aki felkereste az amerikai nagykövetséget, hogy a forradalom támogatását kérje. Ő volt az, akit decemberben, koholt politikai vádakkal tartóztattak le. Ő volt az, aki emelt fővel, tiszta szívvel ment a halálba 1957. december 31-én” – idézte fel a történelmi kontextust Hegyi-Kiss Anita.

Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet: a magyar nép példát mutatott a világnak, bizonyítva, hogy a szabadság és a nemzeti függetlenség eszméje erősebb minden elnyomásnál. „Tisztelettel hajtunk fejet az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt. Emlékül erőt, iránymutatást ad mindannyiunknak a jövő építéséhez – egy szabad, erős, és nemzeti értékeit büszkén őrző Magyarországért” – zárta a beszédet a kormány képviselője.

A megemlékezés végén Tihanyi Árpád szobránál is koszorút helyeztek el, külön megköszönve a városnak a szobrot felajánló Németh Ottónak és Dobos Mártának adományukat, majd a jelenlévők közösen szavalták el a Szózatot.