Metropolis turné – nyárzáró koncert Ákossal
A színpadi lét már csak ilyen, igencsak combosra sikeredett Ákos idei menetrendje. Az 57 éves, Kossuth-díjas énekes-dalszerző 2025-ben eddig öt (!) dupla LP-t jelentetett meg a Jubileumi újrakiadások sorozatában, rengeteg extra tartalommal és újdonságokkal – a rajongók legnagyobb örömére. A sikeres nyári fesztiválszezont rövid tengerparti nyaralással pihente ki, hogy feltöltődve érkezzen Metropolis című turnéjának győri állomására. Augusztus 30-án legújabb dalai mellett az ikonikus nagy slágerekre is tombolhat a Dunakapu tér többezres közönsége. A kabócák zaját és a tenger morajlását Farkas Mónika telefonhívása törte meg, Ákos pedig örömmel válaszolt a Győr Plusz kérdéseire.
Metropolis című turnéján eddig közel negyvenezer ember előtt játszottak, a kilencállomásos országjárás sikereit most a tengerparton piheni ki. Milyen érzésekkel tér vissza hozzánk a győri jutalomkoncertre?
Győr nagyon kedves helyszínünk, sok-sok éve itt adjuk a turnézáró koncertjeinket. Nagyon örülök a lehetőségnek, az Audi Aréna visszatérő fellépői vagyunk, azt hiszem, én játszhattam itt a legtöbbször, kaptam is erről egy elismerő emlékplakettet. Ez a mostani győri előadás számunkra ráadás, jutalomnak is élem meg: egy ilyen koncertre a törzsközönség mellett olyan érdeklődők is eljönnek, akik másképp nem jutnának el a fellépéseinkre. Sok energiát teszünk a produkciónkba, nagyon készülünk, szeretünk színpadon lenni, egymást is szeretjük, és azokat is, akik érdeklődéssel fordulnak felénk. Harminchét éve vagyok színpadon, az ilyen koncerteket mindig lehetőségnek élem meg, minden este egy debütálás. Várom a találkozást a győri közönséggel. Mindenkit szeretettel várunk! Jó buli lesz, komoly látványvilággal érkezünk, úgyhogy megéri kilátogatni a Dunakapu térre augusztus 30-án.
Hašek Švejk című regénye alapmű az életében. Egy boros rendezvény kapcsán adódik a kérdés: sör vagy bor?
Mind a kettőt nagyon szeretem. Az utóbbival komolyabban is foglalkoztam, talán elsők közt nyitottam borbárt Budapesten, a jó élet titkát a borászoktól próbáltam ellesni. De azt is láttam, hogy nagyobb szakmai versenyek, kóstolók szünetében ők azért erősen sörözgetnek, és amikor megkérdeztem a nemrég elhunyt borosgazda barátomat, szegény Tiffán Zsoltot, hogyan lehetséges az, hogy egy borosgazda sört iszik, mindig azt mondta: lúgosítunk, Ákoskám, lúgosítunk.
A 2024-es év bortermelőjével, Liptai Zsolttal, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet főborászával nemrégiben beszélgettem, aki nagyon szépen összekapcsolta a szőlőtermesztést az isteni kegyelemmel.
Jó viszonyban vagyunk Zsolttal, tisztelem a munkáját, szakértelmét. Sok mindenben egyetértünk, hívő lélek volnék magam is. Több borásszal találkoztam, akikkel hasonló a világnézetünk, akikkel egyfelé nézünk. Amikor rövid időre bejárást nyerhettem ebbe a világba, megtapasztaltam, hogy akik Isten szabad ege alatt, a természet törvényeinek kitéve élnek, általában hasonlóképpen gondolkodnak, többnyire elfogadják a hitélet jelrendszerét. A bor nem csupán ital vagy termék, mindig volt szakrális jelentősége, szimbólumértéke is.
Térjünk rá a fő témánkra! Óriásit megy a tavaly megjelent Metropolis dupla albuma. Zeneileg mire számíthat a nyárzáró nagy buli közönsége?
A Metropolis életem első dupla stúdióalbuma, ami nem mellesleg rekordidő alatt platinalemez lett, és megkapta az év albuma elismerést is az eladási adatok alapján. A rajta szereplő huszonkét új szerzemény felét játsszuk az idei turnén, a több mint kétórás program további részét a több évtizedes pálya slágerei adják, mint például a Keresem az utam vagy az Indiántánc. A ráadás-blokkban csak Bonanza-számokkal készülünk, ezeket mindig nagy lelkesedéssel fogadja a közönség. Jó kipróbált műsorral érkezünk Győrbe, idén eddig kilenc nagyszabású előadásunk volt, mindenütt nagy sikerrel. Izgalmas, szép estének ígérkezik a nyárzáró koncert is.
Az év albumát hozza el tehát Győrbe. A Metropolis északi és déli oldalra tagolódik, ebben az ön személye az iránytű?
A dupla album északi oldalán a gitáralapú, a délin a szintetizátoros hangszerelésű dalok kaptak helyet, ezt jelzi az elnevezés. Ha valaki végighallgatja ezeket a szerzeményeket – ma már minden kiadványunk teljes terjedelmében, ingyen meghallgatható a videócsatornánkon –, egy alkotó ember küzdelmes, tartalmas életére láthat rá. A szövegeket, mint mindig, magam írtam, a dalok jelentős részének zeneszerzője is vagyok, de ebben a munkában mindig vannak alkotótársaim is. A felvételek a stúdiómban készültek, a hangszerelések, a borító, a vizuális koncepció is saját, de egy szólóprodukció esetén talán ezt nem is szükséges kiemelni. Régóta így van ez, nem ezzel a dalgyűjteménnyel kezdődött. Annak örülök a legjobban, ha a lelkesedésemet sikerül a zenésztársakra és a közönségre is átragasztani. Ennél nagyobb jutalom ebben a műfajban számomra nem létezik.
A Metropolis már címében is utalhat a nagy utópiára, Fritz Lang 1927-es klasszikus alkotására. Az album dalai bár reagálnak világunk legnagyobb problémaira, ugyanakkor tükrözik az alkotó, a hívő ember meggyőződését, utat mutathatnak a reménytelenségben. Hogy fogadja ezt az egyértelmű üzenetet a közönség?
Aki meghallgatja a nyitódalt, az Ember maradj címűt, vagy a lemezzáró Égbekiáltót, az pontosan érti, miről beszélek. Az utóbbi dalra kapom a legtöbb pozitív visszajelzést, erre az egyszerű fohászra. Mindenki érzi, hogy a világban sötét erők is hatnak, fokozódik a feszültség, ideológiai harc és gyilkos háború is zajlik körülöttünk. Személyesen szinte semmilyen ráhatásunk nincs az életünket legjobban befolyásoló folyamatokra. Ez a helyzet előbb-utóbb rákényszerít bennünket a hit valamilyen szintű elfogadására, mert eljöhet a perc, amikor máshova nem fordulhatunk segítségért, csak az Ég felé. Ez ugyanakkor reményt is ad.
A sikeres album után nézzük a mozikban októbertől látható Ember maradj című portréfilmet. Az életéről, sok évtizedes pályafutásáról már korábban is forgattak filmet. Most mi izgatta leginkább az alkotókat, és a bemutató előtt pár hónappal milyen érzések kavarognak önben?
Izgalommal várom, milyen lesz. Tavaly láttam egy akkori verziót, az érdekes, informatív, helyenként érzelmes film volt. Remélem, a végső változat is ilyen lesz. Hábermann Jenő veterán producer ötlete volt a portréfilm, nála tapasztaltabb filmes szakember aligha van ebben az országban. Annak idején ő kért fel kisjátékfilmem megírására és megrendezésére is: a Magunk maradtunk című produkció Papp Jánossal a főszerepben eddig tizenegynéhány díjat nyert szerte a világban, Sanghajtól Torontóig, Milánótól Abruzzóig. Ezzel a filmmel jártuk az országot, a vetítések után a nézőkkel beszélgettünk, az oda- és visszaúton meg egymással, így Jenő bácsinak egyre nagyobb rálátása lett a sorsomra. Megtapasztalta, milyen szeretet vesz körül, hogy azok az emberek, akik a dalaimat szeretik, milyen érdeklődéssel jöttek el a moziba is, ugyanakkor azt is látta, milyen nemtelen támadásokkal is járhat a magamfajta ember élete. Azt mondta, tisztességre törekszel, sokan szeretnek, de elképesztő rágalmakat írnak le rólad: miért nem mutatjuk meg az igazi életedet? Mondom, Jenő bácsi, ebből megint baj lesz, ezért megint kapni fogunk. És mit ad Isten, kaptunk is: több médium úgy adta elő, mintha én csinálnám magamról a portréfilmet, és engem dotálna a Magyar Filmintézet. A miénk mellett több más életrajzi film is forog, például az általam nagyon tisztelt, 80 esztendős Hobóról szóló portré is: az Ember maradj ebben a közegben versenyez majd a nézők figyelméért.
A debütáló portréfilmben pályatársak vallanak önről. Egy-két nyilatkozat meglepte?
Például Lukács Laci a Tankcsapdából nagyon érdekeseket mondott, Menczel Gábor egykori bonanzás zenésztársam pedig olyan történetet is megoszt ebben a filmben, amit soha nem gondoltam volna. A feleségem is megszólal benne, aki harminchét közös évünk során – kevés kivétellel – tartózkodott a nyilvánosságtól, most egy vallomásos monológban beszél az életünkről. Krisztával négy gyereket nevelünk, a legkisebb is tizenöt esztendős már, az, hogy apa híres ember, a családi életünket lényegében nem befolyásolja. Gyerekeim normális polgári közegben nőttek fel, komoly családi könyvtár tövében. Érdekes azt is látni, hogy ezt a szellemi muníciót melyikük hogyan használja. Mind a négyen teljesen különbözőek, de sok hasonlóság is van köztük, és hála az Égnek, nagyon szeretik egymást. A film októberben kerül a mozikba, utazom majd vele egy-két vetítésre, várom a közönségtalálkozókat, az erről szóló beszélgetéseket. Aztán novemberben visszatérek a próbaterembe, mert december 13-án ismét a Papp László Arénában lépünk fel, ahol hagyományosan nagyszabású koncerttel zárjuk az évet.
Kapcsolódó cikkünk: