Kilencvenkét éves korában elhunyt Hámori Jenő olimpiai és világbajnok kardvívó, aki a valaha volt egyik legerősebb magyar válogatott tagjaként nyert aranyérmet az 1956-os melbourne-i ötkarikás játékokon.

„Győrben tanultam meg vívni, a bencéseknél egy idős, Kiss Nándor nevű tanártól, aki nagyszerűen adta át a vívás alapjait a fiataloknak az iskola régi tornatermében. Később, 1948-ban csatlakoztam a helyi klubhoz, remek vívóélet volt akkoriban Győrben, az egyik legjobb csapattal az országban. Egy időben – bár nem voltunk rokonok – három Hámori is tagja volt a klubnak. Nem csak vívtam, eveztem is gimnazistaként, sok szép emléket őrzök az ETO-csónakházról is. 1952-ben kerültem Budapestre az egyetemre, vegyész szakra, válogatott már fővárosi klubból lettem” – mesélte néhány évvel ezelőtt a Győr+ Médiának, amikor az olimpiai kiállítás megnyitóján járt a városban, és az Ausztráliában használt kardját ajándékozta Győrnek. 

Hámori Jenő 1955-ben Rómában világ-, 1956-ban Melbourne-ben olimpiai bajnok lett Gerevich Aladár, Kovács Pál, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila és Magay Dániel társaként. Az olimpiáról nem tért haza, az Egyesült Államokban telepedett le. „Szerettük volna megragadni az alkalmat, hogy szakmai karriert csináljunk Amerikában. Egyedüli gyerek voltam, de a szüleim támogattak, azt mondták, tegyem, ami nekem a legjobb. Odakint jó állásom lett, tudtam őket támogatni, édesanyám többször is meglátogatott minket.”

Hámori Jenő a sportolással az USA-ban sem hagyott fel, kétszer nyert amerikai bajnokságot, és az 1964-es tokiói olimpián az Amerikai Egyesült Államok kardcsapatának tagjaként vett részt. A Pennsylvania Egyetemen PhD fokozatot szerzett, majd a biokémia professzora lett és több egyetemen is tanított, szülővárosába többször is visszatért.