Két gyönyörű huskyjával egészen különleges versenyszámban állhatott világbajnoki dobogóra a győri Fazekasné Bense Renáta, ahol állat és ember igazi csapatot alkot.

Szánhúzásra évszázadok óta használják a kutyákat, ebben nincs semmi meglepő, amikor viszont síléccel, vagy a hó nélküli változatában terepen futva, rollerrel, vagy éppen kerékpárral dolgozik együtt kutya és gazdája, az már annál izgalmasabb. A szánhúzó kutyák idei csehországi világbajnokságán éppen ez utóbbi kategóriában, vagyis szárazföldi (dryland) kutyás terepkerékpározásban (bikejöring) szerzett bronzérmet a civilben gyógytornászként dolgozó győri Fazekasné Bense Renáta. Őt kérdeztük a részletekről:

Hogyan ismerkedett meg ezzel a különleges sporttal?

Először egy barátnőm vitt el egy kutyakiállításra, majd a véneki kutyafogathajtó versenyen tetszett meg a kutyás terepkerékpározás. Fajtatiszta szibériai huskykkal versenyzek: Manga, a fekete-fehér huskym 6 éves, az ő lánya a szürke-fehér Mini, aki 3 éves, igazi csajos csapat vagyunk tehát. Ez a sport is Alaszkából ered, ott sincs ugyanis mindig hó, viszont formában kell tartani ezeket a gyönyörű és okos állatokat.

Nem veszélyes, amikor két kutya húz az erdő közepén egy bringát?

Ha időben elkezdünk a kutyusokkal foglalkozni, akkor nem az. Három hónapos koruktól kezdve séta közben már megtaníthatók nekik az irányok, később ugyanezekkel a vezényszavakkal segítjük őket a kerékpárról is. Nagyjából egyéves koruktól szabad őket először futtatni, és ekkor adható rájuk először hám. Az állatvédőktől sokszor halljuk azt a vádat, hogy kínozzuk ezeket a szegény állatokat, de ez egyszerűen nem igaz: az a szánhúzó kutya, amelyik nem akar futni és versenyezni, az nem is fog, és ezt a tudtunkra is adja.

Milyen sebességre képes felgyorsulni a triójuk, és hol edzenek?

A középtávú versenyeken az utazósebességünk nagyjából 16-18 kilométer/óra. A szabályok szerint én is tekerhetek verseny közben, ezzel segítve Mangát és Minit, a fő szabály viszont az, hogy a táv nagyobbik részén a kutyáknak kell elöl menniük. Egyes, kimondottan rövid távra (3-6 kilométer) tenyésztett fajtáknál nem ritka a 35-37 km/órás átlagsebesség, de az interneten láthatók olyan videók, ahol 40 fölött repesztenek kutyás terepkerékpárosok. Itt Győrben szántóföldek mellett, vagy a töltések aljában készülünk, és reggel, amikor nem zavarunk senkit, néha a Püspökerdőben is megyünk egy kört.

Mit szól mindehhez a családja?

A családunkban szerencsére senki nem az az egy helyben ülős típus, a férjem pedig már úgy ismert meg, hogy kutyákkal foglalkoztam, így mindenki támogat. Magyarországon 150-200-an űzik versenyszerűen a szárazföldi szánhúzó kutyás sportokat, amik egyre népszerűbbek. Hobbi, életstílus és sport ez egyszerre, ahol az erdők mélyén újra rátalálhatunk arra a régi, ősi harmóniára, ami egykor jellemezte állat és ember kapcsolatát.