Van, aki kottából játszik. És van, aki egyszerűen csak leül a zongorához, meghall egy dallamot, majd emlékezetből visszajátssza. A győri Ottófi Dávid az utóbbiak közé tartozik, s 18 éves korára eljutott oda, hogy saját dalával bekerült a világ egyik legismertebb fiatal dalszerző-versenyének legjobb harminc indulója közé.

„Apukám is zongorázik, úgyhogy zongoránk mindig volt otthon” – kezdte a fiatal zenész, s innentől szinte törvényszerű volt, hogy tanulmányai mellett zeneiskolába is beiratkozott. Rengeteget tanult és fejlődött.

„A zongoratanár eljátszotta a darabot, én pedig lelestem és lefüleltem, majd visszajátszottam neki” – mesélte, ahogy arról is szívesen beszélt, hogy legelőször az AC/DC zenéje ragadta magával, majd később következett a popvonal: a Queen, Michael Jackson és Elton John zenéit is szívesen és sokszor hallgatta. Dávid családja is hamar észrevette, hogy a fiúnak tehetsége van a zenéhez, és a hallása is remek, támogatták is mindenben, ám a vágyott első fellépési lehetőség mégsem Győrben, hanem Costa Ricában találta meg a kamaszt.

Az Ottófi család ugyanis bő két évre a közép-amerikai országba költözött, Dávidra pedig a helyi iskolában hamar felfigyelt a zenetanára, s megadta neki a fellépés lehetőségét egy családi napon, ahol a tanárok, a diákok és a szülők is láthatták és hallhatták őt.

„Nagyon vágytam már a színpadra! Szerettem volna megmutatni magam, és az is érdekelt, milyen visszajelzéseket kapok majd. Emlékszem, már a próbán is sokan voltak, kameráztak a diáktársak, a tanárok, de egyáltalán nem zavart, nagyon élveztem! Ahogy később azt is, amikor már tényleg nézők előtt zongorázhattam Ez volt tulajdonképpen a zenei karrierem első igazi kirobbanása.” – mosolygott tehetség, nem véletlenül, hiszen elérkezett, amire vágyott: sorra érkeztek a gratulációk és a közösségi médiás visszajelzések is.

Dávid Costa Ricában egyébként még kizárólag zongorázott. Vagy egy énekes állt mellette, vagy csak a dallamot adta elő. Az éneklést pedig mi más hozta volna el az életébe, mint egy szerelem…

„Úgy voltam vele, hogy ha írok egy dalt, arra mindenki felfigyel. Nyilván az érintett személy is, úgyhogy az első saját szerzeményem egy szerelmes dal lett. Ezt pedig hitelesen szerintem csak akkor lehet, ha én magam éneklem el. Akkoriban viszont még nem tanultam énekelni, így nem szólt úgy, ahogy szerettem volna. Szóval énektanárhoz is beiratkoztam. Emlékszem, először anyuék is csodálkoztak, de ahogy mindenben, ebben is támogattak, én pedig kitartó munkával az éneklés területén is fejlődni kezdtem.”

S ahogy az első dala, úgy a második is Costa Ricában született meg: a Goodbye I Guess egy érzelmes búcsú volt attól az országtól, amely – ha ideiglenesen is –, de otthont jelentett a családjának, neki pedig az első és az azt követő még több fellépést.

Győrbe visszaköltözve továbbra is folyamatosan képezte magát, a következő nagy kiugrást pedig a Kisfaludy Napok jelentette, ahol a Goodbye I Guess-sel aratott elsöprő sikert: a többek között Popper Péter nevével is fémjelzett zsűri neki ítélte az arany minősítést, és elnyerte a megszerezhető összes különdíjat is, amelyekhez külön fellépési lehetőség is járt.

„A következő mérföldkövet a győri HangBázis által szervezett Zene- és Médiatábor hozta el az életemben, amelyet a szüleimtől kaptam születésnapi ajándékként. Itt rögtön megtaláltam a közös hangot Tóth Balázzsal és Takács Andrással is, s az a megtiszteltetés is engem ért, hogy megírhattam a tábor saját dalát is” – mesélte Dávid, aki egyébként teljesen ösztönösen és angolul alkot. Ahogy ő fogalmazott: „A dalok szó szerint a fejemben élnek, bármikor eljátszom őket emlékezetből. Jelenleg 15-20 dal van a repertoáromban amelyből jópár saját szerzemény.”

A hozzáállását pedig jól mutatja, hogy a tábort követően a második turnusra is visszatért, majd a nyár további részét a győri zenei alkotóműhelyben töltötte. Mára már annyira belejött, hogy otthon saját mini stúdiója is van.

Idén tavasszal pedig felpörögtek az események Ottófi Dávid körül: édesanyja ugyanis benevezte a nemzetközi Song Academy Young Songwriter Competition versenyre, amelyre összesen 25 országból több ezer fiatal dalszerző jelentkezett.

Mindenkinek öt dalt kellett beküldenie, a Goodbye I Guess pedig végül bekerült a rangos nemzetközi verseny top 30-as mezőnyébe.

„Ezen a versenyen szakmai zsűri dönt, s olyan világsztárok is vannak közöttük, mint Callum Scott és Tom Odell. Szóval tényleg hihetetlen ez az egész, már most. Június 9-én hirdetik ki a top 10-es listát, ősszel pedig az abszolút győztest választják majd meg. Szóval most az örömön és a drukkoláson van a fő hangsúly!” – mosolygott, majd hozzátette, hogy persze közben sem áll le: a népszerű zenemegosztókon elérhetők a már megjelent dalai, s jelenleg is négy új szerzeménye vár keverésre és nyilvánosságra.

S bár a zene egyre komolyabb szerepet kap az életében, egyelőre nem szeretne mindent egy lapra feltenni. Jövőre érettségizik, és a tervei között a gazdálkodás és menedzsment szak is szerepel.

„Ha a zene nagyon összejönne, akkor persze változhat minden előzetes terv, nem lennék az ellenére. Ám tényleg nem szeretnék mindent ennek beáldozni, szeretnék majd tanulni is” – zárta Dávid, akitől búcsúzóul azt is megkérdeztük: van-e tudomása arról, hogy más magyar fiatal is bekerült-e a rangos mezőnybe, ám azt mondja, erről nincs információja.

Szóval ami biztos: a győri Ottófi Dávidnak az egész ország szurkolhat, hogy még feljebb és feljebb lépjen – nemcsak a Song Academy megmérettetésén, hanem a könnyűzene nem könnyű lépcsőfokain is. Az alap adott…