Azt szeretnénk, hogy Győr mindig a minőség és az igényesség városa legyen – így foglalja össze a Mindent a Városért Egyesület céljait Bolla Péter, az év elején alakult civil közösség alapító elnöke.

– Megnéztem az egyesület tagjainak névsorát. Hivatásukban, életkorukban, feltehetőleg politikai nézeteikben is különböző emberek. Mi bennük a közös?
– Az, hogy valamennyien győri lokálpatrióták, akik szeretnék hallatni véleményüket a város fontos ügyeiben. Nem pártokat, nem ideológiai eszmerendszereket képviselnek, hanem az itt lakó emberek közérzetét, tapasztalatát, és a szándékát egy olyan város fenntartására és fejlesztésére, ahol irigyelt gazdasági, kulturális és szellemi közegben élhetünk. Ezek az emberek a városban elismert személyiségek, akik nemcsak saját szakterületüket látják át, hanem a város múltját, eddigi eredményeit, s van gondolatuk, elképzelésük, megalapozott véleményük a jövőről is, és tenni akarnak érte.

– Hogy tudják elérni, hogy ezek a civil gondolatok beépüljenek a város stratégiájába, hiszen egy egyesület nem döntéshozó testület.
– Nem is szeretnénk az lenni, ez az egyesület nem akarja és nem is tudná átvenni a döntéshozók szerepét. Ha ez volna a cél, akkor a mostani tagok többsége vélhetően be sem lépett volna ebbe a civil szervezetbe. Mi gondolatokat osztunk meg és közvetítünk, beszélgetésre hívjuk a város vezetőit, s ha a véleményünket, elképzeléseinket átgondolják, az már eredmény. Az is lényeges, hogy ennek az egyesületnek a működésével szimbolizálni is akarjuk az összefogás, az együttműködés fontosságát. Én először egy klub létrehozásában gondolkodtam, de a beszélgetések során felmerült egy szervezettebb forma igénye. Emlékszem, amikor fölkerestem az egyik már egyesületi tagunkat, azt mondta nekem: ebben az irodában sok győri ember megfordul, nagyon sokan kérnek, vannak, akik panaszkodnak, de azt még soha nem kérdezték meg tőlem, hogyan látom én a város állapotát, lehetőségeit. Minden tagunknál azt tapasztaltam, hogy van olyan ötletük, mondanivalójuk, amit eddig nem nagyon tudtak hol kifejteni.

– Önök Zechmeister Károlynak, a város hajdani ikonikus polgármesterének a hagyatékát karolják fel, s főként az ő szellemiségét tartják iránymutatónak. Milyen példaadó, követendő értékeket találtak az ő életművében? 
– Ő volt az az ember, aki egy kalmárvárosban letette Győr gazdasági, kulturális alapjait. Hogy csak néhány elévülhetetlen érdemét említsem: ő és Petz Lajos főorvos együttműködésének eredményeképpen megnyitották a pavilon rendszerű Szentháromság kórházat. Ő kezdte meg a város csatornarendszerének a kiépítését. Városházát épített. Polgári leány-, később polgári fiúiskolát nyitott, majd szakmai képzéseket valósított meg. Jelentős ipart sikerült vonzani, letelepíteni a városban. Nyugodtan hívhatjuk ezt az időszakot Győr egyik aranykorának.

– Volt-e ön szerint azóta újabb aranykora Győrnek?
– Természetesen elfogult vagyok, de úgy gondolom, hogy a 2006-tól 2018-ig terjedő időszak ugyancsak aranykornak nevezhető. Önerőből meg tudta építeni a város például a Jedlik hidat. Az iparűzési adóból és más támogatásból megújult a Széchenyi és a Dunakapu tér. Megnyílt az Audi Aréna, s az ifjúsági olimpiára átadtuk az Olimpiai Sportparkot, s más, ehhez kapcsolódó ingatlanokat, egyetemi kollégiumot, lakásokat. Dübörgött a gazdaság,  gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség, a jövedelmek más vidéki városokhoz képest jóval magasabbak voltak. Élt a város, színvonalas fesztiválok, kulturális programok sora követte egymást.  Rengeteg oka van annak, hogy eljutottunk a mostani stagnálásig. Nem hittük volna például, hogy a legbiztosabbnak tartott járműipar is világméretű válságba kerülhet. A Covid-járvány soha nem látott kihívások elé állította a várost. Aztán jött a háború, a kiszámíthatatlanság. Ebben az időszakban különösen szükség van a győriek összefogására, a civil gondolatokra. A város legutóbb úgy szavazott, hogy a képviselő-testületben a Fidesz jelöltjei kerüljenek nagy többségbe, míg ellenzéki polgármester kapott bizalmat. Az egyesület ezt az állapotot tiszteletben tartja. Járt már nálunk vendégként dr. Fekete Dávid frakcióvezető, s elfogadta a meghívásunkat Pintér Bence polgármester is.

– Személy szerint ön hogy látja a város mostani helyzetét, kilábalási lehetőségeit?
– Szükség van a lendületre, az inspirációra, mert a stagnálásból el kell indulnunk felfelé. Vannak persze adottságaink, amiket a körülmények terhelnek ránk, s nyilván voltak a város irányítóinak is hibái. Nagy hiányosságnak tartom, hogy a Révfalut az Ipar úttal összekötő hidat nem sikerült kilobbizni. Hibás döntés volt az élményfürdő helykijelölése, hiszen oda egy szép közparkot alakíthattak volna ki. Ráadásul a hatalmas összegbe került létesítmény nyereségesen aligha lesz működtethető. Sajnálatos módon elmaradt a színház épületének a felújítása is. A város számára fontos járműipar mellett találni kell még egy erős lábat Győr iparának. Szükség volna mielőbb az északnyugati elkerülő útra. Értékelni és színesíteni kell a város magas szintű kultúráját, tovább gazdagítani a sportéletét. A most negyventagú egyesületünk segíthet abban, hogy ezekre a kihívásokra értelmes válaszokat adjunk.