Hirdetés
Popper Ágnes

Beteljesült álom

Fotó: O. Jakócs Péter
Földvári Gabriella
2021.11.20. 10:27

Popper Ágnes diákként a győri zeneiskola zongora szakos diákjaként arról álmodozott, felnőttként ez a hely lehetne az álommunkahelye. Álma megvalósult, ma igazgatóhelyettesként, szolfézstanárként, kórusvezetőként dolgozik a Liszt Ferenc Zeneiskola–Alapfokú Művészeti Iskolában.

Hirdetés

A Popper név nem ismeretlen a győriek körében.

Édesapám Popper Ferenc, aki egykor a Győri Ifjúsági Irodalmi Színpad vezetője volt, amely a Lloyd épületében működött. Több, később híressé vált színészt indított útjára, többek között Funtek Frigyest, R. Kárpáti Pétert. Apukám versmondóként is ismert, az országos, majd a megyei versmondó egyesület elnöke is volt. Gyerekkoromban gyakran figyeltem az irodalmi színpados próbákat, előadásokat, ott kaptam először egy jó nagy adagot a kultúrából. Édesanyám pedig az egykori Baross úti fodrászatban dolgozott. Vele rendszeresen hallgattuk a „Ki nyer ma?” műsorát, szinte azonnal mondta, melyik operából vagy zeneműből hallunk részletet.

Honnan jött a zene iránti szeretete?

Egy külföldön élő távoli rokonom volt operaénekes, nagyapám klarinétozott, de valószínűleg nem tőlük örököltem a rajongást. Már egész kis koromtól szeretem a zenét. A szüleim szerint muzikális voltam, ezért gondolták úgy, ez lehet az én utam. Zongorázni tanultam, összefogtam a rokongyerekeket, műsort készítettem nekik és előadtuk a családnak. Zenei általánosba jártam, amikor énektanárom kérésére órát tartottam az osztálytársaimnak. Aztán bekerültem a zeneművészeti középiskolába zongora és zeneszerzés szakra, de kiderült, engem nem köt le az, hogy zenét szerezzek, vagy hogy több órán át a zongora mellett üljek. Inkább szervezkedni szerettem. A győri főiskolán már szolfézst, zeneelméletet és kórusvezetést tanultam és ezekből diplomáztam. Elárulom, hogy ebben a zeneiskola-tanteremben, ahol most is beszélgetünk, itt tanultam én is, és most én tanítok ugyanebben a teremben. Akkor, diákként úgy éreztem, ez lehetne az álommunkahelyem, és így is lett.

Hirdetés

Milyen út vezetett az álommunkájáig?

Tíz évig énekeltem a Győri Leánykarban, már a főiskola alatt is tanítottam Mosonmagyaróváron zongorát és szolfézst. Diploma után adódott egy lehetőség és Törökországba mentem oktatni, majd két év után, amikor hazajöttem, a Kálvária úti Ének-zenei Általános Iskolába (Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskola) kerültem, aztán egy meghívásra négy évig Finnországban tanítottam. Óriási volt a különbség az itthoni és az ottani oktatási viszonyok között. Minden lehetőséget megkaptam ahhoz, amit szerettem volna megvalósítani. Nagyon értékelték és elismerték a Kodály-módszert, ez a mai napig így van, és még mindig sok magyar zenetanár tanít kint. Gyorsan elsajátítottam a finn nyelvet is, így hamar közel kerültem a diákokhoz, vannak, akikkel még mindig tartjuk a kapcsolatot. Finnországból hazatérve, pár év kihagyás után vezettem a Kálvária-iskola kórusát, akikkel szép sikereket értünk el. 2005-ben kerültem a Liszt Ferenc Zeneiskolába, ahol 2006-ban megalapítottam a zeneiskolai kamarakórust, amire még addig nem volt példa az országban. Azóta is működünk, többször kiérdemeltük az „Év kórusa” díjat. Az iskolában a szolfézstanítás, a kórusvezetés, az igazgatóhelyettesi feladatok mellett több pályázaton, nemzetközi projekten is dolgoztam, így sokat utazhattunk diákjainkkal külföldre, és hozzánk is érkeztek partneriskolák, hogy megismerjék a magyar zeneoktatási módszereket, a zenénket. Jelenleg közel 900 növendékünk van, jó a kapcsolatom a gyerekekkel, jó a légkör a tantestületben és a vezetőségben, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek.

Fotó: O. Jakócs Péter

Ma már nemcsak tanít, hanem szaktanácsadó is.

Az Oktatási Hivatal keretein belül működik szakértői, szaktanácsadói hálózat. Én hét éve szaktanácsadóként is tevékenykedem, elsősorban a megyénkben segítem a zenetanárok munkáját, valamint a győri Pedagógiai Oktatási Központ megbízásából mint vezető szaktanácsadó hozzám tartoznak a Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyei alapfokú művészeti iskolákban működő szaktanácsadók is.

Pedagógiai sikereit mi sem bizonyíthatja jobban, mint hogy 2012-ben Artisjus-díjat, tavaly pedig az „Év tanára” díjat kapott.

Kórusvezetői munkám elismerésekét kaptam az Artisjus-díjat, mely a zenetanárok egyik legrangosabb elismerése a szakmában, tavaly pedig a Győri Tankerületi Központ díját, mely szintén kiemelt elismerés. Nagyon meghatódtam és jólesett, a sok éven át végzett munkám elismerése.

Szabadidejében milyen zenét hallgat?

Fontos, hogy igényes legyen, nagyon szeretem a klasszikus zenét, de emellett természetesen Popper Pétert is hallgatok. A testvéremmel kiskorunktól közös volt a zene iránti rajongásunk, de ő a könnyű műfaj felé terelődött. Rendszeren járok a koncertjeire, Győrben is többször fellép. Tudni kell róla, hogy ő „Piano and Voice” estjein élőben zongorázik és énekel, ami nem kis feladat és ezt nagyon magas színvonalon műveli.

A Győri Filharmonikusok hangversenyeinek is rendszeres látogatója vagyok. Angol párommal pedig ha tehetjük, Angliában is komolyzenei koncertekre járunk, például a londoni Albert Hallba.

A zenén kívül mi az, ami kikapcsolja?

Rendszeresen jógázok, kerékpározok, kirándulok, és új hobbim a kertészkedés. Nagy élvezettel készítem a vasárnapi ebédet a családnak a kis konyhakertemben megtermelt zöldségekből.

Milyen feladatok állnak ön előtt az év hátralévő részében?

November végén 15. alkalommal rendezi meg iskolánk a Lengyel Zenei Fesztivált, amelyet sajnos idén csak online tudunk megtartani, a szervezés azonban így is nagy feladat. Decemberben pedig a Kálvária-iskola alapításának 150. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi műsorban közreműködök, ahol az intézmény tanáraiból és egykori növendékeiből alakuló kórus vezetésére kértek fel.

Kapcsolódó témák: #interjú | #pedagógus | #zene | #zeneiskola |
likeold
a fb oldalunkat