Berecz András Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, Isten bolondja címmel tartott előadást a Triangulum Galériában advent harmadik szombatján. A mesélővel még a káptalandombi előadást megelőzően beszélgettünk.

Hogyan, milyen mesékkel készül a győri előadásra?

Az úgy szokott lenni, ha felülök a vonatra, és látom magam mellett elsuhanni a tájat, akkor jutnak eszembe a dallamok, a mesék, és a helyszínen is először körbenézek. Ezekhez az érzéseimhez igazítom az előadásaimat. Így adventben természetesen olyan mesékkel készülök, amelyek az Úristen felé nyújtózkodnak.

Mi a mesemondó feladata 2019 karácsonyán?

Ha a játék helyett a feladat látszik, akkor nagyon rosszul végzi dolgát a mesemondó. A legfontosabb az önfeledt játszadozás, mert különben nem művészet, hanem népművelés. Attól pedig az Úristen mentsen meg! Mivel kéthetente egy-egy nyelv, ezzel együtt egy-egy észjárás is megszűnik a világban, kétségtelen, hogy a mesemondás mögött lappang valami erős szándék, hogy egy-egy szép nyelvet, a veszélyben levő kultúrát meg kell menteni.

Miként tapasztalja, milyen jelentősége, szerepe van a mesének hazánkban?

A mese maga az ember, az emberiséggel egyidős. Amikor a test elfárad, a lélek még nyújtózkodik egyet felfelé a sötétben. Ha megindul az emberi fantázia, akkor a valóság nem tud elébe állni, s a vágyait, az indulatait meg tudja fogalmazni. Nincs olyan emberi indulat, amelyiket valamelyik mese ne őrizne meg. A szomorú embert vigasztalja, a gőgösnek pedig rákoppint az orrára. Sokféle mese van, a legnagyobb része vigaszszerző, bátorító, életre tanít, van, amelyik a valóságot figyeli meg, és csak elenyésző azon meséknek a száma, amelyek reménytelenek. Világkép és csiklandozás is – a mese egyetemes műfaj.

Milyen karácsonyi „mesés” emlékei vannak?

Édesanyám nagyon jó beszélő, mesélő volt, és mivel televíziónk soha nem volt, nem akadt versenytársa sem. Őt hallgattuk édesapámmal, dőltünk a kacagástól, ahogy meséiben, arcmimikájában, mozdulataiban kifigurázta az emberi visszásságokat, a természetellenes magatartásokat.

Hogyan telik idén a mesemondó karácsonya?

Történetmesélések biztosan lesznek, hiszen összegyűlik a család. Nagyok a gyerekek, már unokák is vannak, sokfelé járnak, és amikor a vacsoraasztal mellé odaülünk, a történetek szépen összefonódnak, újraismerkedünk. Az együttlét a legfontosabb, de megemlékezünk a halottainkról is. Ima, ének, zene, vacsora és történetmesélés – így zajlik nálunk a karácsony.