Németh Endre írástudó ember. Évtizedeken át újságíró-szerkesztőként dolgozott, valamint számos irodalmi alkotás és helytörténeti munka fűződik a nevéhez.

A győrújbaráti kisfiú kilencéves volt, amikor egy jól sikerült fogalmazását az egész iskola előtt felolvashatta. Attól kezdve szárnyakat kapott, egyre többet írt és olvasott. Révaisként humán osztályba járt, aztán az élet másfelé vitte. Pár év múlva járműgépészetből diplomázott és a vagongyárban dolgozott. Ám üzemmérnökként sem tagadta meg magát, szabad idejében verseket írt, melyek egyre gyakrabban jelentek meg a Kisalföldben.

A végleges elköteleződést a Kassák Kollégium jelentette számára. A fiatal költőket, novellistákat, grafikusokat, előadóművészeket és művészetbarátokat tömörítő közösség szellemi műhelyként működött. Közülük többkötetes szerzők, országos hírű képző- és előadóművészek, médiaszakemberek kerültek ki, így például Kádár Péter, Tőke Péter, Kelemen Benő, Kurcsics László, Bíró Balázs, Borbély János, Villányi László, s a sort még folytathatnánk.

A megyei lapnál hamarosan állást ajánlottak neki, ő pedig örömmel fogadta a hívást.

„Egy ideig még jelentek meg verseim irodalmi lapokban és a Kisalföldben is. Azután a napilapi robot belőlem is kiölte a betűvetés állandó késztetését, a verselés elmélyült szófaragását, a megtalált jó rím örömét. Az újság nem tűrte el a jelzők csapongását, a képzelet szárnyalását. Néha azért egy-egy verssel, novellával, tárcariporttal megvigasztaltam magam” – emlékezik.

Érdeklődése később a próza felé fordult. Vagonrakók napszemüvegben című kisregényében a fantázia és a személyes élmények keveredtek egymással. Írását a megyei művészeti pályázaton rögtön első díjjal jutalmazták. A siker megsokszorozta alkotókedvét, összesen ötször seperte be a legjobbnak járó elismerést. Kipróbálta magát a drámaírásban, sőt egy színdarab dramatizálásában is.

Közben családot alapított és házépítésbe fogott. A szépírás mellett az anyagiak előteremtésével is kénytelen volt egyre többet foglalkozni. Mivel az otthonteremtéshez kevésnek bizonyult az újságírói fizetés, mellékállásban málnát és zöldséget termelt.

A kilencvenes évek nagy változást hoztak a média világában, sorra jelentek meg az új lapok. Németh Endre húsz év után elhagyta a Kisalföldet, s az akkor induló Nyugati Hírlap főszerkesztő-helyettese, majd a regionális, ötmegyés napilap, az Új Hírek szerkesztőségvezetője lett. Sajnos egyik újság sem bizonyult hosszú életűnek, ismét váltania kellett. Egy évtizeden keresztül országos napilapok, a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság tudósítójaként tevékenykedett, mellette Győrben városi lapot és hirdetési újságot szerkesztett.

Élete teljében egy gyógyíthatatlan betegség támadta meg, mely azóta egyre erősebben korlátozza a mozgásban. „Isten megkönyörült rajtam, mert bár állapotom évről évre romlik, még ma is élek és sok mindenben örömöt, megnyugvást találtam. Tíz önálló kötetem jelent meg: öt helytörténeti mű, két szövetkezettörténeti monográfia, valamint három regény. Tizenöt éven át ifjú újságírótanoncokat oktattam Győrben szerkesztési és műfajismeretekre.”

Számos kitüntetés és díj birtokosa. 2004-ben Győrújbarát díszpolgára lett, és megkapta Győr város ezüst emlékérmét is.

Németh Endre hetvennyolc évesen sem hagyta abba a munkát. Napjai helytörténeti kutatásokkal, írással, olvasással, és a Baráti Hírmondó szerkesztésével telnek. Szeretett társa, Zsuzsa mindenben támogatja. Lánya a helyi iskolában tanít, fia informatikus, Finnországban él. A büszke nagyapa szeme fénye az unokája, Péter jogi egyetemre jár.