A múlt héten már foglalkoztunk a „katasztrófaturizmus” elterjedésével, amikor egy videó vagy egy fotó fontosabb, mint segíteni. Akkor a rendőrség szemszögéből vizsgáltuk meg a helyzetet, most pedig a tűzoltóktól kértük: mondják el tapasztalataikat, mert együtt talán fékezhetünk ezen az aggasztóan növekvő jelenségen. Dr. Németh Ramóna tűzoltó főtörzsőrmesterrel, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság szóvivőjével beszélgettünk.
– Változott valamit a segíteni akarás az elmúlt években?
– Azt tapasztaljuk, hogy annak ellenére, hogy mindenkinek van már mobiltelefonja, mégis egy-egy balesetről, tűzesetről sokkal kevesebb jelzés érkezik a segélyhívó központba, mint 10-20 évvel ezelőtt. Baleseteknél gyakori, hogy a bejelentő csak elhalad a helyszín mellett, miközben telefonál és nem áll meg, nem várja meg a hivatásos szervek kiérkezését, ebből következően pontatlan félinformációkat tud csak adni.
– Mi a megfelelő magatartás egy baleset vagy káresemény helyszínén?
– A legfontosabb, hogy hívják a 112-es segélyhívót és minél pontosabb információkat adjanak át, valamint legyenek visszahívhatók. Fontos a pontos helyszín-meghatározás, hogy a tűzoltók minél gyorsabban odaérjenek. Egy gyorsforgalmi úton például nem mindegy, hogy melyik oldalon történt a baleset, vagy hogy melyik felhajtóról tudják a leggyorsabban megközelíteni a helyszínt. Bejelentéskor fontos információ számunkra, hogy van-e beszorult sérült a járműben, ad-e életjelet magáról, illetve van-e üzemanyag-szivárgás. Azt javasoljuk, ha a balesetet szenvedett személy beszorult a roncsok közé, azonban tűz, füst, illetve robbanásveszély, közvetlen életveszély nincs, akkor ne próbálják meg kiemelni, mert még súlyosabb sérüléseket okozhatnak. Ha kommunikál, próbáljuk megnyugtatni, beszéljünk hozzá, amíg megérkezik a segítség.
Ha szükséges és van rá lehetőség, jó, ha biztosítjuk a helyszínt, míg megérkeznek a hivatalos szervek. Amennyiben a gyorsforgalmi úton lassul, torlódik a forgalom, a segítség gyorsabb és gördülékenyebb haladása érdekében a vészsáv – két oldalra lehúzódva – kialakítása lenne a legcélravezetőbb. A tőle elvárható segítségnyújtás egyébként is állampolgári kötelezettsége mindenkinek. Legalább a baleset vagy tűzeset bejelentése a segélyhívón mindenkitől elvárható, akinek telefonja van. Egyébként a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény is előír ilyen állampolgári kötelezettséget, mégpedig az 5. § (1) bekezdése szerint aki tüzet (balesetet, egyéb káresetet) vagy annak közvetlen veszélyét észleli, köteles azt haladéktalanul jelezni a segélyhívón.
– A „katasztrófaturistáskodás” mennyire zavarja a segítségnyújtásban résztvevőket?
– Nagyobb, forgalmasabb főutakon, autóúton, autópályán az egyébként is feltorlódott, lassú forgalmat még tovább fokozzák a videózás, fotózás miatt lassabban hajtó járművek. Fontos, hogy a hivatásos szervek felállítási helyét ne foglalják el. S amennyiben a helyszínen nézelődőket kell „terelgetni”, az is erőket von el a mentéstől.
– Ön szerint mi lenne a megoldás, hogy az emberek ne azért nyúljanak a telefon után, hogy rögzítsenek, hanem hogy segítséget hívjanak?
– Úgy gondolom, hogy az emberek minél gyorsabb és pontosabb tájékoztatása a médián keresztül, illetve a gyermekek minél korábbi edukációja eredményre vezethet ezen a területen is.
Fotó: Depositphotos.com