A győrszentiváni Molnár Vid Bertalan Művelődési Központba különös, mégis ismerős világ fogadta a látogatókat vasárnap: csillanó kristálycsúcsok, dobozokba rendezett ősmaradványok, karkötők és nyakláncok százai, és az a fajta csendes, koncentrált figyelem, amely csak ott születik meg, ahol az ember millió évekkel találkozik szemtől szembe.
Rengetegen várták, hogy újra ásványbörze legyen Győrben, s ennek megfelelően március 1-jén délelőtt sokan jöttek, hogy felejthetetlen látványban és élményekben legyen részük. A Molnár Vid Bertalan Művelődési Központba több mint harminc kiállító érkezett: elhozták magukkal a természet kincseit a gyűjtőknek, az ékszereket kedvelőknek, az ősmaradványok rajongóinak és az ezotéria iránt érdeklődőknek is. Tényleg minden megtalálható volt, csak figyelmesen kellett szemlélődni, bátran kérdezni és kivárni a sort, hogy odaférjünk az asztalokhoz.
Rózsakvarc, tigrisszem és a végtelen türelme
A standok között sétálva mintha színskálán haladtunk volna végig: a rózsakvarc halvány, megnyugtató árnyalata, a tigrisszem aranyló, sávos csillanása, az ametiszt mély lilája, a hegyikristály áttetsző tisztasága mind-mind más hangulatot hordozott és más gondolatokat ébresztett.
Voltak marokkövek, csiszolt kristálycsúcsok, tenyérbe simuló darabok és már-már monumentális geódák is. Dobozokban sorakoztak az ammoniteszek, mint megannyi spirálba zárt múlt, amelyek egykor a tengerek mélyén éltek. Másutt csillogó ásványékszerek, kézzel fűzött karkötők, kreatívan megformált medálok és nyakláncok várták az érdeklődőket. A borostyán meleg fénye, a színes ásványgyöngyök és az életfa motívumos díszek nemcsak esztétikai élményt kínáltak, hanem sokak számára jelentéssel is bírtak.
Egy asztalon hatalmas, ősi ragadozók fogai sorakoztak. Egy másik standnál pedig egy ichthyoszaurusz – ősi tengeri hüllő – lenyomata vonta magára a tekinteteket.
A világegyetem is láthatóvá vált
A gyerekek számára külön programokkal készültek: homokkép-készítés, ásványcsiszolás, kincsmosás várta őket. Az apró kezek lelkesen kutatták a „talált” köveket, és minden kis felfedezésnél felcsillant a szemük.
A csillagok és meteoritok világa sem maradt távol: a Bakonyi Csillagászati Egyesület „Tapintható Univerzum” interaktív bemutatója a bolygók és az űr világát hozta közelebb a látogatókhoz. A modellek, meteoritok és szemléltető eszközök révén az univerzum itt valóban láthatóvá vált.
„Ez már egy életforma”
Szabó Dániel Rábapatonáról érkezett a győrszentiváni ásványbörzére. Standja előtt folyamatosan gyűltek az érdeklődők. Nem véletlenül: gyűjteményének fő profilja a megkövesedett fa, a fiatalember pedig nemzetközi szinten is ismert.
„Nagyon régóta a megkövesedett fák szerelmese vagyok, ez a gyűjteményem fő profilja is” – kezdte a Győr+ Médiának. Az is kiderült, hogy gyűjteményének egy része magyarországi és erdélyi lelet, de természetesen nemzetközi darabjai is vannak.
Nemcsak gyűjti ezeket, hanem új szerepet is ad nekik, erről is szívesen mesélt:
„Nem olyan régen elkezdtem velük úgy is foglalkozni, mint lakberendezési tárgyakkal: próbálgatom, hogy például dohányzóasztalok, mosdókagylók esetében hogyan lehet beépíteni őket a használati tárgyakba. Mert olyan jó lenne, ha nem csak vitrinben nézegetnénk őket, hanem használati tárgyként is jelen lennének az életünkben!”
A hazai lelőhelyekről szólva említette: Zemplén vármegye, a Bakony, a Mátra és a Bükk is tartogat lehetőségeket a gyűjtők számára.
„Ez nálam már egy életforma. Nagyon elöl van a fontossági rangsorban. Viszonylag kevés börzére járok, mert nem olyan fakövületekkel és ásványokkal foglalkozom, amelyeket az utca embere vesz meg. Sokkal inkább a gyűjtőkre fókuszálok.”
Két különleges darabot is megmutatott a Győr+ Médiának:
„Ez a nagyobb, erdélyi gyűjtésű darab egy platánfa. Körülbelül 12 millió éves, csodálatos mintázata van, és kalcedon látható benne. Illetve ez a kisebb is egy nagyon érdekes darab: perm kori, mintegy 270 millió éves páfrányfaféléből származó lelet, Titea singularis. Ez Brazíliában található, egy ottani megkövesedett erdőből való.”
Az Ásványbörze több, mint vásár
Közösségi tér, ahol a tudás és a kíváncsiság találkozik. Ahol a gyerekek nem képernyőn látják a földtörténetet, hanem kézbe vehetik. Ahol a felnőttek beszélgetnek, kérdeznek, tanulnak, és közben talán kicsit lelassulnak – amire mindenkinek szüksége van.
Mert a kövek nem sietnek. Nem reagálnak az azonnali világ zajára. Kivártak millió éveket, mire ideértek. Talán nekünk is ezt tanítják: hogy néha érdemes megállni, kézbe venni valamit, ami túlélte az időt – és csendben végiggondolni, mi mit hagyunk majd magunk után.
Galéria: Ács Tamás