Hirdetés
Magányos és kooperatív játék

A kisgyermekkori barátságok természete

Fotó: O. Jakócs Péter
Szigethy Teodóra
2021.07.04. 11:03

„Nem én voltam, hanem a Dudi, ő mondta, hogy szabjam szét a papírokat, mert jó móka” – mondta a négyéves Eszter, miután anyukája rajtakapta, hogy a kislány egy tépett papírkupacon ül. Dudi egy elképzelt kis barát, akinek Eszter gyakran megterít a játékkonyhában, s akivel gyakran követnek el huncutságokat. Udvardi-Vörös Zsófia gyermekpszichológussal a gyermekbarátságokról, azok fejlődéséről beszélgettünk.

Hirdetés

Mikor, hogyan alakulnak a gyerekbarátságok? Hogyan fejlődik a barátság a különböző életkorokban?

Már a totyogó korú gyermekek is rövid ideig szívesen foglalkoznak egymással, tartósabb közös tevékenység pedig többnyire egy mindkettőjük számára érdekes játékszer felett alakul ki, ez esetben a játék adja a szociális kontaktus alapját. Szintén korán megjelenik az úgynevezett ajándékozási készség, amikor egy pár hónapos gyermek spontán módon tárgyakat nyújt másoknak. Ezek a kezdeti szociális kapcsolatok jellemzően diádikusak, ha kettőnél többen vesznek részt a társas folyamatban, az rendszerint már zavaró.

Hirdetés

Nem kell megijednünk, ha hároméves gyermekünk magányosan játszik?

A gyermekek hároméves korukig leginkább egymás mellett játszanak, de nem egymással. Később megfigyelhető „együttmozgás”, mikor például az óvoda udvarán a gyerekek autóként berregve szaladgálnak, vagy épp karjukat kitárva repülőset játszanak. Később jelenik meg a kooperatív játék, amikor már egy cél mentén képesek együttműködni egymással a gyerekek (pl. erődöt építenek), illetve a különböző szerepjátékok. Ezek az óvodai szociális kapcsolódások „pillanatnyi játszótársi viszonyok”, ennélfogva általában (bár nem mindig) tűnékenyek. A 3-4 évesek leginkább külső jellemzők alapján választanak barátot, például „Klári a barátom, mert szuper csillogós cipője van”, s csak később válnak fontossá a belső tulajdonságok a barátválasztásban. Ötévesen a gyerekek már felismerik a barátságok mögött rejlő szándékokat és vonzalmat, de még egyoldalúan csak a saját igényeiket veszik figyelembe, a társét nem. 6-7 évesen a közös játékok és érdekes tevékenységek adják a barátságok alapját, míg 9-10 évesen már a barátság alapköve a gondolatok és érzések megosztása, valamint a kölcsönös bizalmas viszony. Így akkor sem kell megijednünk, ha a 3-4 éves gyermek főként magányos vagy bámészkodó játékot folytat, azonban, ha szorongónak, elszigetelődőnek látunk egy kisgyereket, azzal mindenképp érdemes foglalkoznunk.

Vannak a kicsiknek olyan barátaik is, akiket csak ők látnak.

Három és hétéves kor között szintén normális jelenség a képzeletbeli vagy fantáziabarátok megjelenése, hétéves kor után viszont a gyerekek egyre nyitottabbá válnak a külvilág felé, így a kortárs barátok már érdekesebbek, mint a képzeletbeliek. Azok a gyerekek, akiknek képzeletbeli barátja van, általában választékosabban fejezik ki magukat, színesebb a fantáziaviláguk és szociálisabbak. A képzeletbeli barát mindig a gyermek rendelkezésére áll, mindig azt szeretné játszani, amit a kitalálója és csak és kizárólag az ő tulajdona. Szülőként fontos, hogy elfogadjuk ennek a barátnak a jelenlétét és létezését, ha gyermekünk megkér minket, hogy terítsünk meg a fantáziabarátnak, akkor tegyük meg, de kérjük ebben gyermekünk segítségét, ha pedig a rosszaságot fogja a barátra, határozottan rendreutasíthatjuk a képzeletbeli barátot, a csínytevés helyrehozásában pedig kérhetjük ismét gyerkőcünk segítségét.

Udvardi-Vörös Zsófia

Hogyan barátkoznak a kisfiúk? Hogyan a lányok?

A lányok már csecsemőkoruktól érzékenyebbek a különböző szociális helyzetekre, jobban figyelnek a beszédre, az emberi arcokra, könnyebben fakadnak sírva, ha egy másik baba nyafogását hallják. A 4-5 éves lányok kapcsolataikban érzelmesebbek, együttműködőbbek, barátságaik intimebbek. Általában előnyben részesítik a páros vagy 3-4 fős kapcsolatokat, míg a fiúk nagyobb csoportokban tevékenykednek, amit a lojalitás, szolidaritás és együttes élmény kovácsol össze. Természetesen a nemi különbségek a játéktevékenységeikben is megnyilvánulnak, a fiúk játékában több az ütközés, a birkózás, emellett játékuk némileg önállóbb is, mint a lányoké. A lányok ezzel szemben rendszerint párokban játszanak, csendesebbek, együttműködőbbek. Fontos tapasztalat, hogy egy óvodai közösségben a fiúk és a lányok játékai kölcsönösen hatnak egymásra, így a fiúk kevésbé destruktívak, a lányok pedig önállóbbak. Persze mindig lehetnek egyéni különbségek.

Miért akar a kisgyerek olyannal barátkozni, aki vele nem?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos ismernünk az óvodáskorú gyermek gondolkodását. A 3-7 éves korú gyermekekre egocentrikus, én-központú gondolkodás jellemző, én-tudatuk még nem olyan fejlett, így az én és a másik még nem határolódik el élesen. Emiatt nem képesek belebújni a másik bőrébe, nézőpontjába, valamint feltételezik, hogy a saját gondolataikat mások is ismerik. Szintén jellemző ebben az életkorban a mágikus világkép, ami azt jelenti, hogy a kisgyermek szentül hiszi, hogy a vágyai valóra válnak, csak mert kívánta őket. Tehát ha egy kisgyerek szeretné a másik barátságát, azt úgy hiszi, meg is kapja, és mivel nem tud nézőpontot váltani, nem észleli, hogy a másik nem szeretné ezt a közeledést.

Kapcsolódó témák: #gyerekek | #nyár | #Pöttyös Klub | #szabadidő |
likeold
a fb oldalunkat