Az idősebb Meixner Mihály (1856-1909) Szombathelyen tanulta a vendéglátós szakmát. Győrbe kerülve kezdetben a Fehér Hajó Szállót bérelte, s ekkor vetődött fel benne egy modern szálloda felépítésének gondolata.

Az 1904-ben megépült első szálloda, amely a Meixner Royal Hotel nevet kapta, étteremmel, kávéházzal, díszteremmel, emeleti terasszal és több vendégszobával rendelkezett. A szálloda a megnyitást követően röviddel, 1905-ben leégett, de azt Meixner és családja a győri polgárok támogatásával és hitelekből újjáépítette és jelentősen kibővítette.

Így válhatott a Royal a harmincas évek végére az ország egyik legszebb és legnagyobb szállodájává.

A második világháborúban az épületet találatok érték, a javítások elvégzése után 1945-ben nyílt meg ismét. Az 1949-es államosításig a Meixner család tulajdonában volt. Az államosítás után a hotel nevét először Vörös Csillagra, 1968-ban pedig Hotel Rábára változtatták, ma is ezt a nevet viseli.

Épületében működött a népszerű „kis Bognár” Vendéglő, majd a Magyaros Étterem. Hírességek egész sora vendégeskedett a történelmi városmag szélén található hotelben, ahol a város rendezvényei és báljai is otthonra találtak: a jótékonysági estektől kezdve a gálavacsorákon át balett előadásig. Itt szállt meg többek között Ennio Morricone, filmzeneszerző, Kobayashi Ken-Ichiro, karmester, a Boney M, popegyüttes, David Murray, jazz zenész, Szörényi Levente, rock zenész-zeneszerző, Zwack Péter, likőrgyáros, Bacsó Péter, filmrendező.

A Rába Szálló jövőre lesz 120 éves.

Az életmentő

A hotel alapító Meixner Mihály fia, 1893-ben született és 1948-ban hunyt el. Testvérével, Ferenccel együtt a győri Royal Hotel tulajdonosa lett a szállodát építő édesapa halála után.

Fiatal éveiben hivatásos katonaként a magyar honvédségnél szolgált és századosi rangban vonult nyugdíjba. Meixner Mihályt 1944 májusában újra behívták katonai szolgálatba és a 102/301 sz. zsidó munkaszolgálatos század parancsnokává nevezték ki. A századba bevonultatott zsidók zöme Győr környéki településeken élt, például Mosonmagyaróváron, Gyömörén, Rajkán stb.

A század kerettagjainak többségével ellentétben Meixner Mihály százados méltósággal és tisztelettel bánt a parancsnoksága alá besorolt zsidókkal. A munkaszolgálatos század zömében fiatal férfiakból állt, akik a vidéki zsidók Auschwitzba történt tömeges deportálása után család nélkül maradtak.

1944 nyarán a századot Győrben romeltakarítási munkára osztották be. Ekkor Meixner Mihálynak sikerült kóser élelmet biztosítania azoknak, akik a vallási előírásokat szigorúan betartották. A közelben élő falusiakkal kialakult kapcsolatait felhasználva a munkaszolgálatosokat a szokásos katonai fejadagon túl további élelmiszerrel látta el.

A zsidó főünnepek idején egységének tagjait a tábor melletti erdőbe vezényelte azzal az ürüggyel, hogy ott ad munkát nekik. Valójában azonban ezek az „erdei napok” arra szolgáltak, hogy a hozzá beosztott kényszermunkások legalább a Jom Kippur napján ima- és böjtnapot tarthassanak.

A nyilas párt hatalomra kerülését követően Meixner Mihály megtudta, hogy a munkaszolgálatosokat hamarosan deportálják a Német Birodalomba. Nem kis kockázatot vállalva tájékoztatta a munkaszolgálatosokat, hogy mi vár rájuk. Szabadságos levelet és katonai egyenruhát adott mindazoknak, akik menekülni akartak. Egyetlen zsidóról sem jelentette, hogy megszökött és nem is kerestette őket.

A Meixner Mihály által megmentett zsidók között volt Michael Röder, Yitzchak (Ignác) Löwinger és Weisz Ernő (később Yehoshua Ben-Ami), akik a háború után Izraelben telepedtek le. A túlélők nem felejtették el megmentőjüket és a Yad Vashem-nél kezdeményezték a századparancsnok embermentő gesztusának elismerését.

1998. szeptember 6-án a Yad Vashem Meixner Mihálynak a Világ Igaza kitüntetést adományozta 50 évvel elhunytát követően.

A Meixner család leszármazottai tovább ápolják felmenőik emlékét.

Összeállította Krausz Péter

Nyitókép: A győri Royal Szálloda, 1920 körül, Fotó: Lakáskultúra (Danubius Hotels)
Forrás: jewishgyor.org