A 2. magyar hadsereg 83 évvel ezelőtti, 1943. január 12-én történt tragédiájára emlékeztek a bencés templomban hétfőn este. Idén is sokan eljöttek a szentmisével egybekötött ünnepségre, melyet a Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület és a Történelmi Vitézi Rend Területi Székkapitánysága rendezett.
A szentmisét Major Fulgent atya celebrálta, aki homíliájában kiemelte: „Olyan világban élünk, ahol az én fontosabb, mint a mi, ahol a személyes boldogulás felülírja a közösségért vállalt felelősséget. Így egyre nehezebb értékként látni, hogy valaki a hazáért, mások védelméért odaadja életét. Pedig vannak pillanatok, amikor az élet legnagyobb értelme az önátadásban mutatkozik meg. A Don-kanyarból 130 ezer magyar katona nem tért haza. A családokon kívül az egész magyarság gyászolta és gyászolja azóta is hőseinket. A gyász nem csupán fájdalom, hanem közös emlékezés, ami összeköt bennünket.”
A liturgiát követően a szervezők nevében először Fehér Imre köszöntötte a résztvevőket.
Az ünnepség szónoka Széles Sándor volt. A vármegyei főispán beszédében úgy fogalmazott: „A tragédia a mai napig feldolgozhatatlan és nagyon nehezen értelmezhető a mi életünkben.” – majd felidézte a 2. magyar hadsereg pusztulásához vezető eseményeket. Német követelésre több mint 200 ezer tartalékos katonát mozgósítottak és küldtek ki a Voronyezstől délre eső 200 kilométeres frontszakasz védelmére. Felkészültségük és felszerelésük egyaránt alkalmatlan volt a feladat végrehajtására. Mindennek ellenére volt olyan frontszakasz, ahol napokig föltartoztatták a szovjet hadsereget. A megszokottnál is keményebb orosz tél és a hatalmas túlerő végül megpecsételte a sorsukat.
Széles Sándor arról is szólt: Csak tizenegy évesen szembesült vele, hogy nagyapja is harcolt a Don-kanyarban, majd szovjet hadifogságba került. Másoktól tudta meg, mert a családban nem beszéltek róla. Pedig beszélnünk kell. Mert ha nem szembesülünk azokkal a kihívásokkal, ami az életben teher volt, akkor lehet, hogy újból át kell élnünk azokat.
A főispán hálát adott, hogy a 21. században békében élhettünk és reményét fejezte ki, hogy az egész világot eluraló háborús fenyegetés ellenére, a jövőben is békében élhetünk.
Az ünnepség végén a jelenlévő állami, önkormányzati és civil szervezetek képviselői a közös koszorúra nemzeti színű szalagokat kötöttek.
A rendezvényen közreműködött a Palestrina Kórus Katona Tibor vezényletével, Pörneczi Imre trombitán, Katona Márk, a bencés gimnázium tanulója pedig szavalatával.
Galéria: Ábrahám Kitti