A Győrplusz Filmklubban a következő hetekben újra az 1930-as években készült magyar filmeket vetítjük, január 28-án 19.30-tól az Új rokont. Kaszás Kornél ennek kapcsán egy összeállítással jelentkezett a Győr+ Estében, hogy jobban megismerjük a korszak színészeit, filmjeit.

Elsőként a korszak nagy ismerőjével dr. Fekete Dávid egyetemi docenssel, önkormányzati képviselővel a Magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 című kötet szerzőjével beszélgetett Kaszás Kornél.  

1931-1939 között jellemzően vígjátékok készültek hazánkban, ugyanis az első hangosfilm, amit itthon forgattak óriásit bukott, ez volt A kék bálvány (1931) című bűnügyi film. A második hangosfilm, a Hyppolit a lakáj (1931) azonban már hatalmas siker lett, még 90 év után is nagy az érdeklődés iránta. A Meseautó (1934) pedig egyértelművé tette a befektetők számára, hogy a magyar közönséget a vígjátékkal lehet megfogni, ezért vígjátékot kell forgatni. Abban a korszakban állami támogatás nem volt, magántőkéből, konstrukciókban készültek a filmek. Olyan filmeket készítettek, amelyek helyzetkomikumra épülő vígjátékok voltak, melynek az első években a legemblematikusabb figurája Kabos Gyula volt.

Rengetegen jártak moziba, forradalmi dolog volt, hogy megjelent a mozgókép, és a mozi „beszélni” kezdett. 1901-től 1929-ig mintegy 600 némafilm készült hazánkban, Budapesten és Kolozsváron, de ezek 95 százaléka nem maradt fenn. A két háború között pedig 360 alkotás született. Amikor az emberek moziba mentek először egy filmhíradót, majd egy rövidfilmet láthattak, ezt követően kezdődött a „nagy” film. A film köré szervezett reklám anyagok becsalogatták a nézőket a moziba, ezzel együtt a 30-as évek első felében kialakult a sztárkultusz.

Kabos Gyuláról, a 30-as évek filmsztárjáról, a színészlegendáról Sztankay Ádám újságíróval beszélgetett Kaszás Kornél. Kabos kereskedelmi ügynök édesapja tisztes polgári foglalkozást képzelt el fiának, ezért egy kereskedelmi iskolába íratta, ami mellett ő elkezdett Solymosi Elek Színiiskolájába járni, majd a Népszínházban statisztált, de elég zavaros volt az ifjúsága. A szülők valószínűleg mégis támogatták azt, hogy színházzal foglalkozzon. A pályatársak különböző módon ítélték meg az élete különböző szakaszaiban. Amikor Szabadkára került felhagyott a bohém életvitellel és a kocsmajárás helyett szakmai könyveket olvasott a színházról. Ekkor a kollégái megállapították: soha nem lesz belőle színész. A sok könyv azonban segíthetett neki kialakítani, megteremteni azt a figurát, aki ő lett. Amikor pedig komikusként sikeres lett, amikor bekerült Vígszínházba, nem szerették a színészek, kinézték maguk közül. Az az unikális tehetség, ami neki megadatott, az sokakat irritált. Nagyváradon lett igazi sztár, onnan indult el az országos hírneve.

Szintén Sztankay Ádám mesélt Jávor Pál filmes karrierjéről. 1929-ben a Magyar Színház tagja volt, amikor egyik este beült a Fészek klubba vacsorázni, ahol Martonffy Endre filmproducernek megtetszett Jávor vékony kis bajusza, ugyanis a filmjéhez kellett egy vonzó figura. Ez volt a Csak egy kislány van a világon című film. Jávor borzalmas volt benne, suta, darabos, ripacsos. Ennek ellenére, amikor az első hangos filmet, a Kék bálnát leforgatták, abban is szerepet kapott, bár igazán abban sem volt jó, de a közönség beleszeretett, elkezdett kialakulni a rajongótábora. Az igazi sikert Székely István Hyppolit mozija hozta meg számára, ekkor talált önmagára. Az óriási siker azzal járt, hogy elhitte, hogy neki olyannak kell lenni a civil életben is, mint ahogy a filmvásznon látják. Nem volt bohém, nem csajozott, viszont ivott és szerette húzatni a cigánnyal.  

A beszélgetések ITT hallgathatók vissza.