A Szaffi számos bájos állatfigurát felvonultat és bővelkedik kacagtató párbeszédekben. A többször nézős klasszikusról Farkas Mónika beszélgetett a Győr+ Este műsorában Orosz Anna Idával, a Nemzeti Filmintézet filmtörténészével.

A Győrplusz Filmklub keretében a Győr+ Televízió nagyszombat estéjén vetíti a Szaffi című, időtlen alkotást, amely Dargay Attila harmadik mesefilmje. A Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező időtlen klasszikusa, amit a Ludas Matyi és a Vuk után készített, személyes alkotás annak ellenére is, hogy Dargay Jókai regényéből adaptálta. „A Szaffi főszereplőjén, Botsinkay Gáspáron keresztül a saját édesapjáról is tudott mesélni a filmben. Nagyon érdekes, ha már Jókait említjük, hogy hogyan adaptálta a filmre az eredeti kisregényt” – osztotta meg Orosz Anna Ida a Győr+ Este adásában.

A filmtörténész ismertetője szerint a cselekmény a XVIII. században, a török hódoltság végén kezdődik, amikor a török pasának és magyar barátjának, Botsinkay Gáspárnak el kell hagynia Temesvárt. Konstantinápolyba mennek, de a pasa lánya magyar földön marad és egy cigányasszony neveli fel. A filmtörténész felhívta a figyelmet a párhuzamra: „Dargay Attila édesapja a második világháború végén orosz hadifogságba került és onnan elszökött, egy karaván segítségével jutott vissza Magyarországra. Ez a filmben nagyon hosszan ki van bontva és végig fontos szereplői a Szaffinak, míg Jókainál ez csak egy lényegtelen mellékszál. A filmes adaptációból derül ki, hogy Dargaynak hol volt a fókusz és hol jön be ez a személyes érintettség a cselekménybe.”

Míg Dargay az emberszereplőket nem tudta szerethetően ábrázolni, az állatkarakterek használatával soha nem gyűlt meg a baja. A címszereplő Szaffi mellett nagyon fontos a macska – a párosról sokáig nem tudni, hogy egy kis boszorkánysággal a két szereplő egy és ugyan az lehet-e. „A természetábrázolás minden filmben hangsúlyos, nagyon szép, és ebben a filmben is – ha a háttereket megnézzük, milyen gazdag kiállításúak, erre nagyon figyelt. És talán a Vukba – ami még egy televíziós sorozatként készült – nem tudott annyi energiát, vagy időt belefektetni, mint egy moziba” – emelte ki Orosz Anna Ida, majd áttért a technikai háttér bemutatására. A film koprodukcióban készült, nagyobb piacra szánták a 80-as években. A gazdag karakterkészlet hatalmas emberi tablókat mutat, ez egy nóvum lehet: grafikailag nagyon gazdag és úttörő az ábrázolás is.

A rajzfilm a magyar animáció virágkorában, a 80-as években egymilliós megtekintést hozott a mozikban. Dargay „mindig arra törekedett, hogy közönségbarát filmeket készítsen, amit elsősorban a gyerekek szeretnek, de ezek családi mozik.”

A Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József nevével fémjelzett mozit parádés szereposztással szinkronizálták. „A címszereplőt Pogány Judit alakítja, akivel már Dargaynak egy kialakult munkakapcsolata van: a Vukban a kis rókát szinkronizálta. Botsinkay Jónást Kern András szinkronizálja, Cafrinkát pedig Gobbi Hilda – velük a Ludas Matyiban dolgozott együtt. A Pannónnia Filmstúdiónak nagyon fontos célkitűzése volt, illetve alapvetése, hogy „A” kategóriás színpadi színészekkel dolgozzanak együtt, és meg is tehették, mert a rajzfilmstúdió egy épületben dolgozott a szinkronstúdióval, ahol a külföldi filmeket szinkronizálták. Ezért nagyon könnyű volt a filmek gyártása közben a színészeket egyeztetni a rajzfilmekre is.” – avatott be a kulisszákba a filmtörténész.

A Szaffit, az időtlen, humorban gazdag klasszikust szombaton este 20 órakor vetíti a Győr+ Televízió a Győrplusz Filmklubban, a Jókai200 sorozat keretében.

A Győr+ Este adásában elhangzott beszélgetést itt lehet meghallgatni: