Hirdetés
Győr+
2012.03.10. 10:00

Zajovicsné Vizer Bernadett: Győrt nem lehet nem szeretni

A hírt, amely szerint a városi önkormányzat jövő heti díszközgyűlésén Pro Urbe Győr-díjat kap a Lurkó alapítvány, elsőre el sem hitte Zajovicsné Vizer Bernadett, a kuratórium elnök asszonya. Világversenyeken látni ilyet, a sprinter elsőnek ér célba, de csak egy óra múlva, a dobogón, a himnuszt hallgatva ébred rá arra, hogy győzött. Szabad sírni, lehet nevetni, s ha kérdezik, kötelező mindent elmondani az aranyhoz vezető útról.

Hirdetés

A Lurkó alapítvány tíz éve született, de az alapító személyes meséje régebbre nyúlik vissza. A helyszín Budapest, a tumoros és leukémiás gyerekek Tűzoltó utcai klinikája, ahol Bernadett kislányát kezelték. A két és fél éves csöppség tündérien viselte betegségét, ami egyebek mellett a kórház játszóházának volt köszönhető. Egy főállású hölgy foglalkozott a gyerekekkel, elhessegette szomorúságukat, elterelte figyelmüket a betegségükről.

Hirdetés

A Tűzoltó utcai példa, meg a saját lányától kapott erő vette rá Zajovicsné Vizer Bernadettet arra, hogy 2002 őszén, a győri Petz-kórház vezetőinek engedélyével munkához lásson, s szép sorjában három játszóházat hozzon létre. Egyet a gyermekosztályon fekvő kis betegeknek, egyet a gyermekambulancián vizsgálatra várakozóknak, egyet a gyermeksebészeten kezelt lurkóknak.

A társak, az önkéntes segítők többsége szakmabeli, nyugdíjas óvónő, gyakorlatos főiskolás, de Bernadett szerint nem a papír számít, hanem a szív és a lélek. Maga sem szerzett pedagógusdiplomát, fiatal éveit egy vasutasiskolában, meg az ETO és a Győri Dózsa salakos futópályáin töltötte. Atlétaként azt tanulta, hogy a szív és a lélek mellett szorgalom kell a sikerhez.

Az önkéntesek sok terhet levesznek a nővérek válláról, etetik, ápolgatják, ultrahangra, röntgenre kísérik a gyerekeket, de a Lurkó alapítvány alaptevékenysége a játszóház, ahol minden kis beteg kedve, életkora, érdeklődése szerint találhat magának társaságot és elfoglaltságot.

Azt mondja Bernadett, vannak gyerekek, akiknek ismeretlen élmény a diavetítés, a gyöngyfűzés, a meseolvasás. Az alapítvány, amennyire teheti, a kinti világban is vigyáz egykori kis betegeire. A szülők többsége azt gondolja, a játszóházak természetes tartozékai a gyerekkórházaknak. Bernadett szerint ez öröm, mert igazolja az alapítvány életrevalóságát, de ugyanakkor tévedés is, mert hazánkban a Tűzoltó utcai klinikán kívül csak a Petz-kórházban zajlik efféle munka.

Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. A Lurkó alapítvány csak azért születhetett meg, nőhetett nagyra, mert Győr az otthona. Azt mondja a kuratórium elnöknője, itt mindig van valaki, aki segít, hogy segíthessenek a gyerekeknek.

A támogatás ezer ösvényen érkezik, van, aki az éves Lurkó-bálon jelenik meg, más jótékonysági rétest vásárol, halászlét eszik, jelmezeket hoz farsangra, csokoládényulakat húsvétra. Sokan vannak az egy adószázalék titkos feladói, s azok a kisdiákok is, akik iskolájukban gyűjtenek aprópénzt DVD-lejátszókra. Ha ár szerint készítjük el a listát, a csúcson többmilliós orvosi berendezést, meg komplett vizsgálót találunk alapítványi adományként, kórházi használatra. A köszönet mindig ugyanaz, a gyerekek mosolya.

Bernadett szereti Győrt, mert nem lehet nem szeretni a várost, ahol a lakók összefognak, emberi kapcsolatokat, civil hálózatot építenek idegen, beteg lurkók javára. Aztán szereti azért is, mert hibátlanul szolgálja ki a családját, amelynek tagjai sportolnak, táncolnak, zenélnek, az egykori kis beteget is ideértve, remekül érzik magukat. Sziget legkisebb utcájában, a neve szerint is Kis utcában laknak. Bernadett meséli, reggel bármerre, bármilyen járművel indul el, a kórházig öt templom mellett vezet el az útja.

Gaál József

Fotó: O. Jakócs Péter

likeold
a fb oldalunkat