A Pincérfrakk utca apraja-nagyja Budáról Győrbe, a Vaskakas Bábszínház színpadára költözik: április 27-én 11 órakor az évad utolsó bemutatójára várják a gyerekeket és szüleiket, A Pincérfrakk utcai cicák című előadásra.
Kormos István híres budai utcája egyébként egy „semmi csöpp” kis utcácska, mely „nekiszalad egy csúcsos hegynek, a másik felén pedig lehömpörödik, és eltűnik a Bujjbehamari erdőben. Itt él Mörrenmorcogi Micó; Lédiell, a szépséges cicalány; Rafael, a költőmacska és Bilkeygorzó, aki le sem tagadhatná, hogy tigrisek távoli rokona.”
„A Pincérfrakk utcai cicák a világ legviccesebb meséje, a kutyák és a macskák ősi ellenségeskedéséről szól” – mondja Kocsis Rozi rendező, a bábszínház igazgatója. Azt tudjuk, hogy „nagy ádázkodás dúl világeleje óta a kutyák és a macskák közt”. Ám az okát senki nem ismeri „akárhány könyvet írtak össze erről, talán mert sose kérdezik meg az érdekelt feleket: a kutyákat és a macskákat. Ennek a Pincérfrakk utca–Cincérfark utcai ádázkodásnak a titkát azonban könnyebb kibogozni. Figyeljük meg őket, miket csahintanak, miket nyávintanak egymás felé” – olvasható Kormos István meséjében. Kocsis Rozi elárulta, állítólag a kutyák és a macskák azért nem tudnak egymással barátkozni, mert megoldhatatlannak tűnő kommunikációs zavar van köztük, hiszen ami a macskáknál a barátságot jelenti, az a kutyáknál pont az ellenségeskedést: egy barátságos kutya csóválja a farkát, de a farok mozgatása a macskáknál az idegesség jele, illetve ha a macska dorombol, a kutya azt hiheti, hogy agresszívan morog. „Ha valaki fordítana nekik, segítené megérteni a másikat, akkor lehet, hogy a kutyák és a macskák nem is lennének ellenségek” – mutat rá a lehetőségre a rendező, s hozzáteszi, rengetegszer láthattuk, mennyit számít, ki miként szocializálódik: ha együtt nő fel egy macska és egy kutya, örök barátokká válhatnak.
„Mindenesetre A Pincérfrakk utcai cicákban Mörrenmorcogi Micó és az ő udvartartása nagy háborúban győzelmet arat a Cincérfark utcai kutyákon, de többet nem mondhatok” – teszi hozzá Kocsis Rozi, és hangsúlyozza, szeretné, hogy a darab mosolyt varázsoljon a gyerekek arcára. „Másrészt arra törekszünk, hogy az előadás Kormos Istvánhoz méltó legyen, hiszen ő a 20. századi magyar irodalom fontos költője, sőt, régiónké is”. Kormos István ugyanis Mosonszentmiklóson született 1923-ban, az elemi iskolát pedig Győrben kezdte el, ötévesen költöztek Budapestre. „Sokat járt vissza Győrbe, s nagy barátsággal fordult az itteni fiatal, tehetséges költők felé, Pátkai Tivadart, Villányi Lászlót és Borbély Jánost is biztatta. A Gyermekek Házában szavalóversennyel őrzik emlékét, gazdag gyermekirodalmából pedig Vackor, a piszén pisze kölyökmackó minden gyermek óvodáskori élményeinek egyike” – mondja végül Kocsis Rozi.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor