Verebics Ibolya: Ha hazaköltözünk, nyitok egy énekiskolát

Egy Baross úti teraszon találkozom a győri származású, Stuttgartban élő, Bartók- és Liszt-díjas operaénekesnővel. A felszolgálók ismerősként köszöntik, művésznőnek szólítják. Ezért a szeretetért is menekül haza az énekesnő, amikor csak teheti.

Ő fogalmaz így, beszélgetésünkkor szülővárosa visszatérő téma a Pavarottival való közös éneklések, és sok más kaland mellett. Verebics Ibolya Győrrel való összefonódásának számos erős szála van, kezdve a szülői köteléktől, az iskolákon, a barátokon át a város különleges levegőjéig.

„Nincs még egy város, melynek ilyen jó illata van, mint Győrnek” – szögezi le, és belekezd a mesélésbe. Tehetségét édesapjától örökölte, aki a gyárvárosi templomban volt kántor, és mint mondja, a győri zeneiskolák is rengeteget adtak neki. A Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskolában „csodálatos népdalokat és zenei ismereteket” tanult, mégis az óvónőképzőbe került. Szerencsére ott is működött egy leánykar, ahol énekelt, és zongorán kísérte a dalokat. Egy tanára észrevette tehetségét, és eltanácsolta az óvónői pályától. „Nem neked való ilyen gyönyörű hanggal” – mondta.

Ezután iratkozott a győri „konziba”, ahol Gonda Anna szárnyai alá került, a bécsi Staatsoper énekeséhez. Fél év után már nem tudták megkülönböztetni, melyikük hangja is szól. Tanulmányait a Zeneakadémián folytatta. „Budapesten csodálatos volt, de minden hétvégén menekültem haza. A két szabad napomon énekeltem a Palestrina kórusban. Egy ilyen győri hétvégén vált biztossá, hogy az operaénekesi pályát választom: amikor a székesegyházban megengedték, hogy énekeljek, óriási élmény volt, hogyan cseng a hangom abban a gyönyörű, hatalmas térben.”

A Zeneakadémia után Elisabeth Schwarzkopf énekkurzusát egy ajánlólevéllel fejezte be, a világhírű operaénekesnő azzal engedte útjára: „Aki Mozartot tud énekelni, az mindent tud.”Ezután számos nemzetközi énekversenyt megnyert. 23 éves volt még csupán, mikor egy philadelphiai verseny előtti selejtezőn Pavarotti hallgatta meg az énekeseket Modenában, köztük három magyart.

„A legszebb ruhámba bújtam és Puccinit énekeltem. A mester a nézőtéren ült, és azt mondta, becsüli a magyarokat, hogy ennyire tiszteljük a színpadot. Pavarotti többször is megjegyezte, hogy gyönyörű a kultúránk. Majd csatlakozott az előadásomhoz, együtt énekeltük ki a magas C-t. Ezután meghívott hármunkat Pesaróba, a nyári rezidenciájára.”

Az életút következő, meghatározó állomása Stuttgart volt. Helyettesítenie kellett egy kollégáját egy előadáson, és ez az egyalkalmas beugrás olyan jól sikerült, hogy újra és újra őt hívták. „Az egyik koncert Izraelben volt, ahol megkérdezte a kórusból egy fiú, a stuttgarti Joachim, hogy innék-e vele egy kávét. Mondtam, hogy kávét nem iszom, mert így is elég temperamentumos vagyok, de egy fél dinynyét szívesen megeszek a tengerparton veled. Megismerkedtünk, egy évre rá összeházasodtunk. Aztán megszületett a fiunk, Kornéliusz.” Azóta eltelt pár év, de amikor csak tehetik, visszatérnek a Rába partjára.

„Mi nem síelni megyünk, hanem jövünk a gyönyörű Győrbe. A férjem és a fiam is imádják a várost. Ha Joachim nyugdíjba megy, ideköltözünk, és nyitok egy énekiskolát. Már keresem az új itthoni otthonomat, szép nappalival, magas falakkal, ahol majd taníthatom a tehetségeket. Lesz évente 2-3 jótékonysági koncertünk egy templom javára, vagy éppen akinek a legnagyobb szüksége van rá – mesél a végállomásról a mosolygós operaénekesnő.

Hit

Az életemet végigkísérte a hit, mindig ebből merítek erőt, akkor is, amikor már annyira hiányzik a szeretett szülővárosom. Mindenem, amim van, azt az Úrtól kaptam. Csak azt tudom mondani, mint amit a zeneakadémiai felvételin énekeltem, hogy „szívem ujjong megváltó Istenemben…, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas…

Karrier

„Számomra a koncertek, az oratóriumok éneklése hozta a nagyobb örömöt, de az Állami Operaházban is jól éreztem magam, szép szerepeket énekeltem. Például Bizet Carmenjéből Michaelát, Gounod Faustjából Margitot, Mozart Figaro házasságából a Grófnőt, vagy a János vitézből Iluskát. Több CD-n is közreműködtem, melyekből három darab önálló előadás. Stuttgartban tanítok is, amit ha minden jól megy, Győrben folytathatok.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: O. Jakócs Péter