Üzletemberként a város értékeit is formálja

„A legmegtisztelőbb kitüntetés, amit egy ember elérhet, amikor egy közösség, a város, ahol él, érdemesnek tartja az elismerésre” – fogalmazott lapunknak adott interjújában Bogisich Ferenc, a Qualitative Production Gépipari és Kereskedelmi Zrt. tulajdonos-vezérigazgatója, aki március 15-én vehette át a Győr Díszpolgára kitüntető címet.

Milyen érzés díszpolgárnak lenni?

Csodálatos. Akik ismernek, tudják rólam, mennyire fontos számomra, ami a városban történik. Lokálpatrióta polgárként fontos része az életemnek a kultúra, a sport, az egyház, illetve minden, ami a város értékeit formálja. Cégvezetőként, üzletemberként is mindig hosszú távon gondolkozom és tervezek. Ebből adódóan, ha valahonnan támogató kérés érkezik, ami városunk gyarapodását szolgálja, megpróbálok segíteni szívemből, lelkemből. A legmegtisztelőbb kitüntetés, amit egy ember elérhet, amikor egy közösség, a város ahol él, érdemesnek tartja az elismerésre. A nemzeti ünnepen, amikor átvettem a díjat, átéltem az örömöt, de másnaptól ez már egy nemesebb kötelezettséget jelentett. Ha az ember példává válik, önmagától várja el, hogy még többet tegyen a városáért.

Mitől lesz valaki Márai Sándor-i értelemben felelős polgár? Vannak üzletemberek, akik megtehetnék önhöz hasonlóan, azonban mégsem támogatnak városi ügyeket. Hogyan lett Bogisich Ferenc felelős polgárként mecénás, aki tehetős üzletemberként fontosnak tartja, hogy magánvagyonának egy részét közösségi célokra fordítsa?

Ez nem vagyoni helyzet, hanem belső indíttatás kérdése. Amikor kevesebb volt, kevesebbet adtam, de adtam. Mikor több van, még többet adok. Elmondhatom, hogy ebben a városban az én példám nem egyedi, bár tény, lehetnénk többen.

A kitüntetés ürügyén tekintsünk vissza pályafutására. 1990 előtt a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban dolgozott, mint a mérnökök általában. A Vörös Báróként ismert Horváth Edéről mindig elismerően nyilatkozott.

Közel tíz évet dolgoztam ott szerszámtechnológusként, szakmai pályámban meghatározó a Rábában töltött időszak. Horváth Edét sajnos személyesen nem ismertem, de élvezhettem azt, amit ő és munkatársai megteremtettek. Olyan technikát és technológiát használhattunk, ami egyedülálló volt Magyarországon. Már akkor megtapasztalhattam, hogy egy vállalat akkor tud sikeressé válni, ha magasabb színvonalon teljesít, mint a versenytársak. Büszke vagyok arra, hogy ott tanulhattam és onnan indult a pályafutásom.

Miért hagyta ott a rendszerváltás után a Rábát?

Mert kaptam egy lehetőséget, hogy nyissak a magánszféra felé. Alkalmazottként próbálkoztam, majd egy nemzetközi vállalatnál dolgoztam, ahol szintén sokat tanultam. Egy évre a feleségemmel kiköltöztünk az USA-ba, ahonnan egy megrendeléssel tértem haza.

Ezt volt a döntő lépés a magánszférába vezető úton?

Rokonokhoz mentünk ki az Egyesült Államokba. Azzal nem számoltam, hogy kapok egy lehetőséget, készíthetek egy terméket, amelyet hosszú évekig exportálhatok az USA-ba. Ekkor jött létre a QP.

Miket gyártottak? Nyilván nem hengerfejeket munkáltak meg, mint manapság.

Ajtócsukó szerkezeteket gyártottunk liftekhez. Ekkor 1993-at írtunk, iparágak szűntek meg az országban és a városban. Mindenki kereste az új üzleti lehetőségeket, s én ezt megkaptam a tengerentúlon. Az autóiparban ekkor még nem voltunk jelen, az sokkal később jött a cég életébe.

Mi a siker titka? Ön sikeres üzletemberként bizonyára ismeri a receptet.

A saját tapasztalatom szerint mondhatom, hogy amikor a tudás találkozik a szerencsével, abból siker születhet. A hosszú távú siker titka pedig a szakmai, emberi alázat, és egy csapat, akik képesek a közös célért dolgozni. Mindezek nélkül nem megy.

Egy portréhoz hozzátartozik a magánember Bogisich Ferenc is. Tudom, hogy két szenvedélye van a munkán kívül, egyik a golf, a másik a dedikált könyvek és kéziratok gyűjtése.

Maradjunk először a golfnál. Elképzelhető, hogy lesz a városban valamikor golfpálya?

Elképzelhető, de ezt mint játékos mondom és nem mint üzletember.

Hogyan lett mérnökemberként könyvgyűjtő?

Mindannyian gyűjtünk valamit. Van, aki élményeket, más tárgyakat. Én gyűjtőként hamar megtaláltam a könyveket. Egyrészt azért, mert a könyv gondolatokat hordoz, másrészt pedig a könyvnyomtatásban ott a műszaki fejlődés története. Hol tartunk már Guttenberg óta? A könyvgyűjtésben is ott a műszaki énem. Vettem könyvet, mert szép volt, vagy éppen érdekelt. Régiségvásáron kezembe került egy, a szerzője által dedikált könyv és megérintett a gondolat, hogy az írója is a kezében tartotta. Így kezdtem specializálódni a dedikált könyvekre.

Emlékszik még arra, melyik volt ez a könyv?

Természetesen. Egy Abody Béla-kötet volt. Nem vettem meg, de ez indított el. Lett öt, tíz, száz, több ezer kötetem. Nagy valószínűséggel nekem van a legnagyobb dedikált könyvgyűjteményem Magyarországon. Múzeumokban időnként láthatók a ritkább darabok, mert kiállításokra szívesen kölcsön adom őket. A dedikált könyvek és a kéziratok gyűjtése fontos szerepet töltenek be az életemben.

Ahogy a munkája is. Újabb hatalmas fejlesztést hajt végre a Qualitative Production Zrt.

Egy hónapja jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, hogy egyedi kormánydöntés alapján, ehhez a beruházáshoz a magyar kormány másfél milliárd forintot meghaladó összeggel járul hozzá. A QP új fejlesztése összesen húszmillió euró, azaz 6,2 milliárd forint. Építjük a cég harmadik telephelyét, ahol modern, az autóipar igényeit kielégítő infrastruktúrát és technológiát alakítunk ki. Japánban vásárolt robotizált gyártócellákban hengerfejeket munkálunk meg a Nemak megrendelésére. Ezek a hengerfejek megmunkáltságukban már nagyon közel vannak a készre gyártott hengerfejekhez. Innen már elérhetővé válik az a célunk, amin hosszú ideje dolgozunk, hogy a QP Zrt. az autóipar első körös beszállítója legyen.

Az autóipar óriási változáson megy át. Önvezető autókról, elektromos járművekről beszél a világ. Mennyire van felkészülve arra, hogy 10-15 éven belül átrendeződik a mobilitás, s eltűnnek a hengerfejek a belső égésű motorokkal együtt?

A belső égésű motorokra még hosszú ideig szükség lesz, az átmenet nem lesz rövid, de számolni kell vele. A fejlesztéseknél bekalkuláltuk, hogy bármikor át tudjunk állni más komponensek gyártására. Nem csak a termékek változása kíván kellő óvatosságot, hanem a világgazdaság folyamatai is. Nem volt olyan régen a 2008-as pénzügyi válság, amely a megrendeléseket alaposan megtépázta. Készülni kell a jövőre, biztosan lesznek önvezető járművek, más kérdés, hogy hol marad akkor a vezetés élménye?

Szerző: Koloszár Tamás

Fotó: O. Jakócs Péter