Tóth Gabi a színházban is tüzes

Tóth Gabi is szerepel a Győri Nemzeti Színház szombaton debütáló darabjában, a Finitóban. Az énekesnő egy bukott popdívát alakít Tasnádi István kortárs drámájában. A rendező, Forgács Péter felszabadult szórakozást ígér, a darab az öt éve töretlen népszerűséggel futó Portugál előadás humorvilágát idézi. Tóth Gabival beszélgettünk.

Hogy érzed magad a premier előtt pár nappal?

Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek, hiszen még soha nem játszottam színdarabban. Iszonyatosan nagy és másfajta erőket igényel ez tőlem. Nehéz volt megtanulni a darabot, mivel rímbe szedett és figyelni kell mindenre: hogy hová álljak, kivel hogyan beszéljek. A darabban szereplő színészek szerint is nagyon nehéz a Finito, mert ha a rím nem stimmel, már bukott a pillanat. Mire elkezdődtek az olvasópróbák, megtanultam a szöveget. Most izgulok, de jól érzem magam.

Kaptál különórákat. Milyen tanácsokkal láttak el?

Azt tanították, hogy hangosabban, lassabban, kimértebben beszéljek, figyeljek a mozgásomra. Amikor Forgács Péter kitalálta, hogy én lennék alkalmas a szerepre, akkor azt szerette volna, legyek olyan, amilyen a koncerteken: tüzes és vehemens. Az elején próbáltam eljátszani a szerepet, ezért túljátszottam saját magam. Ezeket a túlzásokat azóta lefaragták rólam. Ungvári István és Forgács Péter segít mindenben.

Azt olvastam, hogy akaratos vagy és türelmetlen. Itt viszont a rendező utasításokat ad. Hogy viseled?

Jól, mert ez munka. De a magánéletben nem bírom elviselni, ha irányítani akarnak.

Mennyire tudtál azonosulni a szerepeddel?

Énekesnőként énekesnőt játszani nagyon jó. Ami nehéz, hogy a koncerteken folyamatosan tartom a szemkontaktust, de itt nem lehet, ki kell zárnom a közönséget. Könnyít azért a helyzetemen, hogy egy forgatócsoportnak játszom.

A komédiában felfedezhetünk társadalomkritikát, illetve tükröt tart a médiának. Hogy látod a magyar média helyzetét?

Amikor az újságok címlapján egy valóságshow-szereplő vagy botrány mellett írnak rólam valami jót, az teljesen elsikkad. A jó jelentéktelenné válik a rosszal szemben. Ez nehéz és rossz érzéssel tölt el. A bulvárnak sajnos az a lényege, hogy minél rosszabb színben tüntessék fel az embereket, mert erre vár az olvasó. De amúgy meg ebből élünk, ha nem lenne a sajtó, nem ismernének az emberek.

Kanyarodjunk vissza a színházba. Beilleszkedtél?

Az elején nehéz volt, folyamatosan próbáltunk, nem volt idő, hogy megismerkedjek a többiekkel. Január második hetében viszont leköltöztünk Győrbe a menedzseremmel, azóta teljesen más lett. Így jut idő arra is például, hogy próba után beszélgessünk a büfében. A színészházban is együtt lakunk pár színésszel, ott is összejárunk.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor