Történeti múzeumkedd

A múltba visszatekintő stílust járják körül – szó szerint és képletesen – jövő kedden az egykori győri zsinagógába látogatók.

A keddi tárlatvezetések következő túrája ugyanis A historizmus bűvöletében címet viseli, s este fél öttől az épült kincseit e tematika szerint mutatja be.

A historizmus (amelynek neve a latin történetiség szóból származik) az elmúlt korok stílusainak utánzásának, újraélesztésének jelensége a művészetben. Mint művészettörténeti korszak a 19. század második felében Európára és Amerikára jellemző. Leginkább az építészetben jelentkezett, de tetten érhető az iparművészetben, a történelmi festőművészetben és színpadművészetben is.

A historizmus a romantikában gyökerezik. Az első „neostílus”, a neogótika még a romantika művészetéhez tartozik. Az építészek, ahogy egyre újabb és újabb utakat kerestek, felelevenítették a reneszánsz, a romantika és a barokk stíluselemeit. Így jöttek létre a neostílusok, majd ezek keveredésével az eklektika, melyet önálló irányzatként is számon tartottak. A historizmus és az eklektika fogalmát voltképp lehetetlen egymástól elkülöníteni, a rendszerváltozás előtt Magyarországon például egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos kissé becsmérlő értelemben. A historizmus elnevezést 1993-tól legitimálták, ez előtt csak elvétve, intuitíven használták, pontos definíciója, értelmezése hiányzott. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be – foglalja össze a stílus legfőbb jellemzőit a legismertebb online tudásgyűjtemény.

Pál Gergő