Több mint hatszázan mozdultak meg bronzvasárnap

A hagyományos karácsonyi futóversenyről már rengeteget hallhattak a környékben élők, sőt az országhatáron túl is. Idén már 22. alkalommal „rohantak” egyet a sportemberek az ünnepeket megelőzően. A főszervezőt, Molnár Z. Csabánét, Editet faggattuk az idei év tapasztalatairól.

Huszonkettő a bűvös szám. Ennyi esztendeje nincs megállás a karácsonyi rohanásban. Milyen érzés erre rágondolni?

Azt gondolom, hogy erre a város is büszke lehet, nemcsak mi. A Győr-Moson-Sopron Megyei Szabadidősport Szövetség 22 éve szünet nélkül minden évben megrendezi karácsonyt megelőzően a Karácsonyi Rohanást. Több mint hatszáz induló, több mint háromszáz kísérő – kimondani is nagy szám – itt van, egy héttel az ünnep előtt és mozog egy jót. Ez számunkra nagy öröm.

Szerencsére a sportot kedvelők lelkesedése nem csökken, és egyre többen vannak. Mi adja ennek a versenynek a különlegességét?

Nem sok viadal ért meg ilyen szép kort, mint a karácsonyi rohanás. A viadal előtt pont kezünkbe kerültek fotók a kezdetekről, milyen fiatalok voltunk és mennyi ismerős arc indul évről-évre. Szerencsére egyre többen ismerik fel mennyire fontos a mozgás és ebből is a futás a legegyszerűbb és legjobb dolog. Nincs időhöz, teremhez, pénzhez kötve, maximum egy jó futócipő kell, és már lehet is kezdeni. Aki pedig rákap az ízére többé nem is akarja abbahagyni.

Magánemberként, ha végignézzük ezt a 22 évet, mit érzel?

Hihetetlenül boldog vagyok. Bár nem titkolom rengeteg munka egy ilyen esemény megszervezése, az előkészítéstől, a támogatók megtalálása mellett a lebonyolításig, rengeteg energiát igényel. Viszont ha a verseny napján végignézek az embereken látom, hogy megérte. Ez esetben a tömeg és a káosz jó és boldogságot okoz. Ilyenkor elfelejti a munka részét és csak az örömre gondol.