Tízéves az orosz-magyar egyesület

Tízéves Győr orosz-magyar egyesülete, melynek vezetője, Németh Vilmosné a hetvenes évek végén érkezett a városba férje oldalán. A Ladoga-tó partján született Tánya és győri párja a leningrádi egyetemen ismerkedtek meg egymással.

Az egyesületet tizenhat győri polgár alapította, valamennyien a volt Szovjet unió területéről jöttek, s az volt a céljuk, hogy új városuk, új hazájuk lakóival megismertessék Oroszország történelmi múltját, gazdag kultúráját, s eloszlassák a magyarok régi gyökerű, szülőföldjüket sújtó előítéleteit. Tíz éve fáradoznak azon, hogy az orosz-magyar kulturális és gazdasági kapcsolatokat szorosabbá fonják. Az egyesület létszáma változik, de a társaságot mindig ugyanazok a kapcsok, az orosz nyelv és kultúra szeretete tartották egyben.

Az egyesület projektjeit sorolva Tánya elmondta, a társaság számos koncertet, kiállítást és előadást szervezett orosz honfitársak részvételével. A művészek Oroszország és a világ különböző pontjairól érkeztek, s kedvencük lett a győri zsinagóga. Egy budapesti mesterkurzus után ötven fiatal fellépő kérésére Győrben rendezte meg a díjátadást és a záró koncertet az egyesület. A legnagyobb sikert a moszkvai Ladanka együttes aratta télbúcsúztató műsorával.

Az egyesület tavaly kiállítást szervezett Anna Volosko szobrászművésznek, Baricseva Kabanova Inna gobelinkészítőnek és selyemfestőnek, valamint Alexander Gembik és Alexander Kabanov festőművészeknek. Nagy sikere volt Győrben a balalajkás Dimitrij Kalininnak. Visszatérő vendég Filip Szubotyin zongoraművész, aki idén szeptemberben feleségével játszik négykezest a zsinagógában. Szintén őszi terv a barokk zenét játszó, szamarai Altera Muzsika társulat fellépése.

Az egyesület klasszikus civil feladatokat is ellát, megemlékeznek a jeles napokról, gondozzák az orosz katonák sírjait és segítenek abban, hogy a hozzátartozók megtalálják az elesettek nyughelyeit. Kiváló kapcsolatokat ápolnak a győri lengyel és német kisebbségi önkormányzatokkal. Az egyesület saját, több száz kötetes orosz nyelvű könyvtárral rendelkezik, mely a honfitársak részére és az orosz nyelvet tanulók számára elérhető.

Tánya a Szentpétervárhoz közeli Ladoga-tó partjáról származik, Vilmossal, a magyar vendéghallgatóval az akkor még leningrádinak nevezett egyetemen ismerkedett meg. Építész- és gépészdiplomákkal a zsebükben, Ukrajnában házasodtak össze, a nagyobbik fiuk ott, a kisebbik már Győrben született. Németh Vilmosné dolgozott a tanácsi építőknél, az iparkamarában, a Xántus-múzeumban, végül férje vállalkozását segítette. Ma már nyugdíjasként szervezi az egyesület munkáját, támogatja azokat az orosz állampolgárokat, akik Magyarországon, Győrben kívánnak dolgozni, letelepedni, szerencsét próbálni.

Folyamatosan érkeznek az orosz családok, Tánya asszony szerint sokkal többen, mint azt a magyar közvélemény gondolja. A migráció oka elsősorban az, hogy az emberek élhető települést keresnek, az orosz nagyvárosokban, elsősorban Moszkvában katasztrofális a közlekedés és nagyon drága az élet. Néha-néha Tánya is utazik a családjával, ilyenkor otthonról megy haza. Győrből Szentpétervárra, a Ladogató partjára.

Földvári Gabriella

Fotó: Marcali Gábor