Tizennyolc év a ringben: kerek pályafutást zárt le Nyeki George

Hosszú és eredményes pályafutást zárt le a Gladiátor Box Club versenyzője, Nyeki George. „Dzsordzsi” nyolc éve érkezett Győrbe Romániából, Aradról. Családjával új életet kezdett a városban, a ringben egyre jobb eredményeket ért el, közben a nyelvet is megtanulta. Számtalan bajnoki címmel, magyar válogatottként vonult vissza. A jövőben edzőként segíti a gladiátorokat.

„Az első győri edzéseim valamelyikén a klub történetének egyik legkiválóbb bunyósa, Zámbó Dani gondolkodott azon, hogyan lehetne számára könnyebben kiejthető, és magyarosabb a nevem, így egyszerűen elkezdett Gyurinak hívni. Na, én Gyuri nem leszek, az biztos, mondtam neki nevetve. Aztán szerencsére Nagy Zoli, az edzőnk pontot tett a vita végére, és – mert amit ő mond az úgy van – én „Dzsordzsi” lettem. George-nak írom, de volt olyan verseny, ami után Nyéki Georgiánként jelent meg a sajtóban a nevem. Ja, és Dani nem haragudott meg, hogy leszavaztuk, azóta az egyik legjobb barátom” – meséli az ökölvívó pályafutását nemrég lezáró sokszoros magyar bajnok, Nyeki George.

A most 30 éves sportoló élete kalandosra sikerült. Romániában, Aradon nőtt fel, sportiskolába járt, próbálkozott a focival, az úszással, majd engedélyt kapott édesapjától arra, hogy bokszoljon. „Apukám birkózott, és határozott elképzelése volt, hogy én is ezt a sportágat választom, de nem tetszett. A karfiolfül sem. Addig győzködtem, amíg azt mondta, ez is, az is küzdősport, mehetek bunyózni. Gyerekként is nyugodt voltam, kizárólag akkor ütöttem, ha belém álltak, egyébként csak a ringben” – teszi hozzá az apró termetű, ám annál keményebb ökölvívó, amikor arról kérdezem, honnan indult a tizennyolc évig tartó versenyzői pályafutása. „Romániában jól ment a boksz, de a bukarestiek mögött mindig csak második lehettem a bajnokságban, és ott kezdett idővel leépülni a sportág.

Az egész család megszerette Győrt

Közben vártuk az első gyermekünket, és változtatni akartunk az életünkön a feleségemmel. Egy barátom segítségével kerültem Győrbe, 2009 óta itt vagyok, és boldog életem van. Persze hazát, otthont váltani nem egyszerű, rengeteg áldozatot kell hozni. Amikor megérkeztem a városba mindössze pár szót beszéltem magyarul, mostanra egész jól elboldogulok a nyelvvel. Én már itt vagyok otthon, és biztos, hogy itt is maradok.”

George-t szorgalmas, keményen dolgozó sportolónak ismerte meg mindenki. Eleinte a boksz mellett munkát vállalt, és így edzett, készült a versenyekre, aztán amikor bekerült a magyar nemzeti csapatba, már csak az ökölvívással kellett foglalkoznia. „Kemény volt az a tempó, család, munka, edzések, de ennek így kellett lennie. Sokszoros magyar bajnokként, Európa-bajnoki ötödik helyezettként vonulhattam vissza. Utóbbira különösen büszke vagyok, mert mindig is a mérleg volt a legnagyobb ellenfelem. Nehezen ment a fogyasztás, és az Eb előtt ez borzalmas volt, de megtettem mindent, a mi tőlem telt.” George egyetlen ökölvíváshoz köthető álmát nem tudta csak megvalósítani. Épphogy csak lemaradt a riói olimpiáról. „Én ezért kezdtem el a bunyót, ott akartam lenni egy olimpián, magyar színekben. Ez egyetlen meccsen múlt a kvalifikáció során. Nehéz volt elfogadni, hogy nem sikerült, de az élet megy tovább” – mondja kissé szomorúan George, majd a jövőjéről, a terveiről beszélt. „Elkezdtem az edzősködést. Versenyzőket készítek fel, és vannak olyanok is, akik hobbinak tekintik az ökölvívást, nekik is szeretnék segíteni, átadni a tapasztalataimból valamit. Aki lusta versenyző volt, az kemény edző lesz. Én eszerint pont az ellenkezője lennék, de megpróbálom megtalálni a középutat. Versenyzőpárti tréner vagyok, maradjunk ennyiben.” Nyeki George büszke klubja utánpótlás-nevelő munkájára. Biztos benne, hogy az egyik tanítvány, Egervári Richárd nevét még sokszor halljuk. A fiatal sportoló legutóbb Győrben nyert korosztályos Országos Bajnokságot. Ezen a viadalon a Gladiátor Box Clubnak két arany, egy ezüst, és két bronzérem jutott. Az OB-n George pályafutását „életműdíjjal” jutalmazták. „Éppen rohangáltam, intéztem a szervezéssel kapcsolatos dolgokat, amikor a ringbe szólítottak. Először azt hittem, rosszul hallom, hogy kérnek a piros sarokba. Megható pillanat volt, és köszönöm mindenkinek, aki bármiben is hozzájárult, hogy Győr befogadjon minket, és hogy sikeres pályafutást zárjak.”

Nagy Roland

Fotó: Rózsa Tamás