A X. Magyar Táncfesztivál keddi napja is zajos sikert aratott, mind a színházban, mind pedig a Rába Hotelban.
A táncfesztivál repertoárjában második éve kap helyet a Színházi Tánckarok Találkozója, melyet idén is a Győri Nemzeti Színház szervezett. Kiss János és Forgács Péter köszöntője után indulhatott a műsor, melyben elsőként a házigazda színház táncosai mutatkoztak be, Bizet Carmenjének cigánytáncával. „Borzasztó jó táncosok, és sajnos azt kell hogy mondjam, hogy sokszor mostohán bánunk velük, hiszen ők egyfajta kiszolgálói a különböző musicaleknek, zenés előadásoknak. Pedig nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy nőjön a színvonal. Még a prózai előadások esetében is, példaként említhetném akár a nagy sikerrel játszott Finito-t, de a kortárs drámákban is megállják a helyüket. Egy jól összekovácsolódott tánckar van nálunk, szépek, helyesek, tehetségesek, és energikusak. Kell ennél több?” – mondta a Győr Plusznak az esten moderátorként is jó hangulatot varázsoló Forgács Péter, aki azt sem titkolta, hogy nagy munkát igényelt a találkozó megszervezése.
„Nem irigylem Kiss Jánost, mert ő és a csapata a táncfesztivál hét napját hosszú hónapokig szervezi, nálunk pedig csak ennek az egy napnak az összeállítása és szervezése is több hétbe telt. Nagy munka volt, de óriási sikert könyvelhettünk el, egy egészen euforikus állapot uralkodott az egész este alatt” – tette hozzá az előadást követően a színház igazgatója.
Az ország több pontjáról, különböző intézményekből érkeztek tánckarok, így többek között a Budapesti Operettszínház, a kecskeméti Katona József Színház művészei is bemutatkoztak. Sőt elsőként, csak Győrben a Madách Színház készülő darabjából, a Mamma Mia-ból is láthatott részletet a közönség olyan művészek tolmácsolásában, mint Détár Enikő, Muri Enikő, Gallusz Nikolett, vagy éppen a győri teátrum tehetsége Nagy Balázs, utóbbit óriási ovációval fogadta a győri publikum.
A soproni Petőfi Színház átalakuló tánctagozata is elkáprázatta a közönséget, a koreográfiát vezetőjük, Demcsák Ottó készítette. „Nem titkolom, hogy amikor 33 év után Győrből Sopronba kerültem már volt egy titkos tervem, hogy együttest alapítsak. Két év után elmondhatom, hogy nagyon komoly feladatokon vagyunk túl. A Sopron Balett remélem egyszer olyan híres lesz, mint a Győri Balett társulata. Az első bemutatkozásunk az augusztus 19-ei Páneurópai Piknik 25 éves évfordulóján lesz, akkor az előadás után hivatalosan is bejelenthetem a Sopron Balett megalakulását” – mondta portálunknak Demcsák Ottó, Harangozó-díjas balettművész.
Az est a tavalyi hagyományt követve fináléval zárult, melyet ezúttal is Tihanyi Ákos koreográfus állított össze.
Ugyanakkor a második nap ezzel nem ért véget, hiszen a Rába Hotel belső teraszán, a Velekei László által készített tetőtáncon egyik ámulatból a másikba estek a vendégek. A Győri Balett művészeti vezetője ugyanis felülmúlta tavalyi, extra produkcióját. „Az idő” című néhány perces előadás életre szóló élményt biztosított mindazoknak, akik kedden este ellátogattak a szállodába. De, hogy miért éppen az idő kapta a főszerepet, és hogy, hogyan került mini szökőkút a tetőre, erről is kérdezte portálunk Velekei Lászlót.
„Egyik alapfilozófiám, hogy a művészetünk nem csak a kőszínházakban él meg, hisz attól lesz erősebb, ha az emberekhez el tudjuk juttatni. Nem vagyok öncélú koreográfus, szeretném az embereket megszólítani, és azt gondolom egy ilyen exkluzív környezet, mint a Rába Hotel tetőterasza csak segít ebben” – árulta el a koreográfus. „Gombár Judit egyszer azt mondta nekem, hogy egy jó művész mindig meglepi a közönséget. Próbálom ehhez tartani magam, ezért szeretnék minden évben valami újat nyújtani, valami különlegeset, így jött a mini szökőkút ötlete is. Nagyon sok tervem van, az ejtőernyőzéstől a hegymászásig egy darabban, remélem lesz lehetőségem mindezt megvalósítani. A mostani produkcióban a saját életemből merítettem, az idő mint központi téma az én esetemben is fontos, hiszen mindig rohanok, úgy érzem soha semmire nincsen időm. Az idővel kapcsolatban egy biztos, mégpedig az, hogy múlik” – tette hozzá Velekei László.
A tetőtánc kétség kívül katartikus élményt nyújtott, aki lemaradt, az semmiképpen ne hagyja ki a 2015-ös produkcióit, hiszen ha Velekei Lászlón múlik, akkor jövőre is lesz tetőtánc.
Csapucha Adrienn
Fotó: O. Jakócs Péter